Category Archives: Blogroll

  • 0

Karel Gott, Lady Karneval és a búvárok

Olyan kevés a jó buli, hogy már a harmadik percben azt sajnáltam, hogy a korábbi rendezvényekről hiányoztam. De hát, végre, itt toporugtunk Hegyeshalomban a kavicsos vízparton, ami Ady szavaival élve a magyar ugar kifejezés példáját hozza, főleg ha az osztrák területhasznosítás gyakorlatát ismerve gondolok bele. Igen, itt voltunk, az alig változott “halmi” tavon, ahol most a Karnevál sátrai sorakoztak, kívül pedig sorokban a látogatók autói. Páran itt sátraztak a tavon, páran pedig a környék szálláshelyeit foglalták, ami érezteti a fesztivál mottóját: sörök, pálinkák és baráti társalgások folynak egymást rég ismerő, rég látott búvárok, oktatóik és persze pár szervező, utaztató és gyártó cég jóvoltából. Legfőbb kapcsoalt a résztvevők között a szervező maga a Lighthouse DC, akit Dahabból és szafari hajójáról ismer a közönség határainkon túl is, így nem csoda, hogy a szlovák nyelv meghaladta a magyar használatát. Itt volt a Cressi, a Divelabs és persze a helyet adó Deepex búvárbázis szakembergárdája.

Az alapanyag tehát adott volt, már csak az agymenés kellett hozzá. Akik jelmezt húztak, azok bizonyították, hogy enenk sem kellett hiányát szenvedni. Volt itt Hófehérke és 7 törpebúvár, Freddy Kruger (személyes kedvencem) vigyorgó dekoltázsú cseh leányzók és gyíkot sétáltató ősemberek, plusz mindenféle farsangi kellék búvárszerkóval kombinálva. Szervezői csúcsot nem sikerült dönteni, azaz anno volt már 133 jelmez, ami merült, köztük zseniálisan kivitelezett ötletek – lsd. a rendezvény előző anyagaiban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A show a bográcsos főzőversennyel kezdődött, vagy 8 helyen lobogtak a fűszeres illatú étkek. Az ergya esős idő elől sátrak nyújtottak fedezéket, de a búvárkodni indulók már készülődtek a vízbe. Ugyanekkor sokan a vizipipák sátrában ültek dahab módra, mások a Kabai szervező rumkollekcióját tesztelték – és akik itt a merülés nélküli ösvényen haladtak, azok már a sörcsapoknál és pálinkakínlóknál derülhettek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mi magunk is a gyors merülésre voksoltunk, nehogy a kísértések eltántorítsanak józan céljainktól. 31,5 méterig merültünk, az 52 perces kör alatt. A kotrásból itt maradt szállító szalag romjain jutottunk lefelé, de volt itt egy autó és egy utánfutó is “installálva” a búvárok kedvéért. Maga a lejtő a part vonalát követi, ideális terep mondjuk egy kezdő tanfolyamhoz. Találkoztunk pár kishallal, sügérrel – mitől jött a gondolat, hogy ahol kishal megterem, ott a nagy sem éhezik. Egy félszeg, negyven centis csuka bizonyította tételt.

“Read More”

  • 0

Harcsakaland csukával



Többször hallottuk, hogy harcsákról mesélnek a búvárok. Látni annál kevésbé sikerült még pontyon, sügéren, csukán és rákon kívül, miközben néhamég angolnát is kergettünk. A harcsa, az valami más – véltük eddig. Aztán idén, több merülés során is összefutottunk vele, mégpedig a csövekben, kedvenc tréninghelyünkön. Itt nyáron, még barátságos 20-22 fok hőmérséklet uralkodik 5 méteren, így a játszótérként funkcionáló csövet gyakran látogatják a búvárok. Hét közben, mikor kisebb a buborékeregetők száma, akkor sikerült nekünk is összefutni a szélesfejű bajszos nagy hallal.

Külön meglepő volt, hogy a cső alját mindenféle rákláb, olló és bizony kagylódarabok borítják, mintha valami víz alatti ütközet maradványai fölött gázolnánk át. Vagy mint egy primitív óriás barlangjában az étkezés nyomai árulkodnának a menüről. A félhomály mélyén pedig ott kuksol maga a ragadozó, a széles fejű, köpcös harcsa. Egyikünk a cső egyik felén elindul, ő a hajtó. Mi többiek a cső kijáratánál bújunk félre, lélegzet visszafojtva, félrehúuódva kívűl, miközben fél szemmel a belső oldalt figyeljük. A fényképező videó módba kapcsolva rögzít, ahogy megindul kifelé a homályzónából az a valami…

harcsa-kerasub

Izgalmas pillanatok, ahogy a nagy hal az ember arca felé úszik.

A kijáratnál kicsit megtorpan, észlelve a leskelődőket, majd felgyorsítva kitör a gyűrűből, hogy komótosan tovább ússzon. Megzavarták, de tanyájára visszatér, ha nyugodt lesz a helyzet. Hiszen ennél jobb helyet, keresve sem talál!

Csodás videó készült, bár a fényképek sokat nem adnak vissza. Ezt követően 15 méternél futottunk össze a tó egyik impozáns csukájával. Sőt, ez már fotogén módon megörökítésre is került! El kell mondani, hogy az édesvízi merülésnek is megvannak a szépségei – ugye barátaim?

csuka-kerasub


  • 0

Egzotikus meglepetés


Az, aki a cím alapján elengedi fantáziáját, trópusi tájakat, kék lagúnákat, lengedező pálmafák délibábját láthatja maga előtt. Vagy éppen színes női idomok bukkanak elő, a nem éppen takarásra kitalált lenge ruhadarabok mögül. Az is lehet, hogy a dzsungel hangjait hallva, színpompás paradicsommadarakra asszociál valaki, morajló óceánok hullámaira, esőerdők fáin ugrándozó majomcsapatokra…

Nos, a történet azért másképpen is de forró, bár nem éppen távoli. Jómagam, Attika és pár búvárpalánta a közeli Neufelder See felé vette útját. Merülésünkkor pedig egy roppant egzotikus lénnyel találkoztunk, na de nem is akárhol.

– Karas, valami van a fejedre tapadva – közli Attika

Ott állok maszkban, nyakig a vízben, megmártózás után, reduktor már a kézben, hogy a többieket összevárva lemerüljünk, így aztán nem igazán lepődtem meg. Arra gondoltam, hogy biztos valami kacsának a tolla ragadt rám, esetleg valami hulladékelem, így aztán nem jöttem izgalomba. – No és akkor? – vontam vállat, a közeli merülésre gondolva.

– Várj, lefotózom!  – folytatja Attika. Gondolom is ebből, hogy jó vagyok bohócnak, hát tessék csak lefotózni a viccesebbik oldalam.

– Click!  – csattant a kisdigitális gép, elkészült a fotó. Íme!

kerasub-skorpion

 

Nem volt vicces, ahogy valóban egzotikus meglepetésként ért, az  elémtárt felvétel. Egy igazi, élő skorpió ücsörgött a maszkomon, az osztrák tóban nyakig ázva, merülés előtt.

Mennyi ennek az esélye, hogy a búvárcuccból előmásszon egy ilyen jószág?

Hogy több merüléssel mediterrán vizek után, valami felszerelésben megbújva, még ott lapítson?

Hogy ez pont ne egy búvárcsizma legyen? – vagy egy neoprén ruha belső redője?

Ha pedig egy ilyen kis import élőlény meg is bújik a felszerelésben, felsorakozik a merüléshez, akkor mennyi az esélye annak, hogy a búvár csípés nélkül megússza?

Nos, a találkozás némiképp felkergette bennem a vérnyomást, így merülés közben nem csoda, hogy ezek a gondolatok oda-vissza megfordultak bennem. Hogy mi lett a skorpióval? Nos, elmélyült maga is a tóban, elmerült úgy, hogy nyoma sem maradt – csak ez a pár felvétel.

 


  • 0

Privát ügyek

Adott egy nedves, esős nyár, amikor az ember nyaralna, de aztán rádöbben, hogy többet ül a négy fal között, mint kéne. Ok mindig van, esetemben Kornélnak hívják, aki uszonycsapásaim taposta ösvényen indulhat az életben. De maradjunk a fix négy falnál, amiben az ingereket vagy az internet adja, vagy a TV csatornák. Utóbbi már erővel nyomja le az ember torkán a reklámokat és persze a hiteltelen propagandát. A net, már más sztori, kicsit a felszín alá enged, amitől az ember szintén csömört kap. Kevés a józan hang, kevés a tiszta irány, szinte minden a hozzá nem értéstől és mások kihasználásáról szól. Posványteremtő a közélet, a politika, nincs felelősség a felelősökön. Kinek kell ez?

Kapaszkodónak ott van a búvárkodás, vagy bármi sport, illetve az értékes időtöltés minden hozadékával. Ott van az értékes munka, ami megbecsüléssel jár. Szerencsés az, aki mindent össze tud rakni, tudva, hogy hány és hány ember él megalkudva az életével, lealkudott értékével…

Mindenki hozhat döntéseket – amik további döntések végtelen láncolatához vezetnek. Túl a háromezren… Új családi szerepben, új célok előtt. Új fényben látom a Kerasubot. Marad az, ami mindig volt, szerelem és hobbi – ezt nem szeretném munkának érezni. Sőt, profibb, új irányra van szükség, ami hozza a kihívásokat, az olyan lehetőségeket, amik valamerre visznek. Bármennyire is úgy tűnik, ez nem feltétlen búcsúzkodás a búvárkodástól, inkább egy új időszak beköszönte. Most már nincs annyi vesztegetni való idő mint eddig volt. Csak tennivalók vannak, hogy a munka értékké és sikerré váljon.


  • 0

Túl egy ponton

A tapasztalat idővel gyarapodik, mennyisége a jelenben mérhető. Persze időnként van egy mérföldkő, vagy csak egy vélt választóvonal, amire az ember utólag tud hivatkozni. Amikor már úgy érzi, most egy kicsitmásképpen mennek a dolgok, valami változott, vagy éppen valamit sikerült elérni. Mindeközben a mottó ugyanaz: Minden merülés újat hoz. Hérakleitosz után szabadon: “nem lehet kétszer ugyanúgy merülni” …

Most vagyok túl egy jelentős mérföldkövön. Nem is kő, csak, hanem csak egy kis kavics az életemben, hiszen körülnézve a világban annyi fontos dolog zajlik, nagy erők, nagy teljesítések történnek, forrásban van minden. Mégis szépen csendben, egy hetven perces uszodai merülés alkalmával, tanulókkal körülvéve megtörtént, hogy háromezredik merülésem után szerelhettem szét a búvárkészülékem.

Szerettem volna megadni a módját, eljutni még új helyekre. Jubileumképpen Cocos, Turc Islands, Molnár János barlang belső, Mexicoban a chenoték világa, Sipadan forgataga, vagy éppen vissza jutni Pápuaparadise ismerős vizeire. Szerettem volna találkozni cetcápával, Longimanusok gyűrűjébe szorulni, gondtalanul kergetődzni delfinekkel, vagy gigászi halrajok örvénylő gyűrűjébe záródni. Profivá válni barlangi merülésből, eljutni a bűvös 100 méteres mélységbe, szabad tüdővel harmincon kilazulni, saját újralégzővel és videokamerámmal soha nem látott titkait videózni a sűrű, csendes mélységnek…

Van még bennem alázat, vágy és lehetőség, sok gyönyörűséget kínál még a természet, amit érdekektől hajszolt világunk lassan felemészt. Az én érdekem megóvni, tudni, hogy látható még és ha jósorom engedni magam is tanúja lehessek, rajtam keresztül pedig mindenki aki látni vágyik. Az emberiség érdeke pedig ugyanez, miközben látom, hogy maga a búvárturizmus, maga az ember mekkora károkat okoz, a puszta jelenlétével…

Túl vagyok hát egy ponton, a háromezren. Mások lehet, hogy hamarabb eljutottak leghőbb álmaim helyszíneire. Lehet, hogy a bőséget kínáló tenger már megmutatta nekik azt, amit mikor én jártam ott, előlem elrejtett. Mégis, a sok fáradozás, a merülébe fektetett minden munka nem volt hiába való, hiszen tudom, hogy közel sem láttam és értem el mindent, amit a búvárkodás kínál. Tovább kell adnom még azokat az értékeket, amiket én is kaptam a merüléseim során.

Köszönöm hát mindazoknak, akik merülőtársaim, követőim, példaképeim és segítőim voltak eddigi utamon, köszönöm családomnak és jósorsomnak a lehetőségeket, amiket megragadhattam, hogy a búvárkodás által fejlődhettem azzá, aki vagyok, immár túl egy ponton.

 


Barlangi bújócska

Blogtár