Category Archives: Blogroll

  • 0

Eilat trip

Sharm, arabelosztó pályaudvar. Résen vagyok az érkezéssel, simán elérem a nyolcas buszt, mert az újabban kilenckor indul. Az első checkponton leszállítanak a buszról hat arab utas társaságában. Bájcsevejgek az útlevelemen eligazodni vágyó civil rendőrökkel. Jó tanács: ilyenkor nyugodtan ragaszkodjunk az igazunkhoz, a határozott jedi-erővel előadott meggyőzés idővel túlsegít az egyszerű akadályon. Ne beszélj arabul, angolul is csak egyszerűen, annyit ami indokolt, a többit nem kell érteni sem meghallani. Irányított kommunikáció. Hamar elengednek és honfitársaikra koncentrálnak. Ez hetvenöt perc késést okoz.

Második checkpont. Kezdem a jedis trükkel, így már nem szállítanak le. Az arabokat újra előveszik, másfél óra újabb késés, de legalább van időm körmöt vágni. Még kétszáz km, három útlevél ellenőrzés és hopp, délután háromra Tabán eszmélek, ami nem rekord idő. Ma már nem lesz okmányintézés.

Taba egy pár hotelnek otthont adó tranzitváros, tengerparttal, határetkelővel és semmi mással. Üres, élettelen, mű, „innen el!” sugallja minden. Ismerek irodát, aki ide szervez utakat, ami biztos sikeres a világ elől elvonulni vágyó projektek hódolóinak. Ha mond valamit a személyes tapasztalatom, akkor az elég kommentnek: úgy döntök, Izraelben alszom.
.

“Read More”

  • 0

Vízumizálás update

Központi kérdés, hogy az ember legális maradjon, ha utazik Egyiptomon belül. Ha ugyanis a vízum lejárt, akkor nem utazik tovább a checkpontnál, esetleg deportálásra kerül. Márpedig nekem november végére Dahab van előjegyezve, evidens a vízum megléte. A bürokratikus Egyiptomban pedig elég mende-monda tárgya, mi az intézés legpraktikusabb módja. Nincs rend a fejekben tudtam meg, mikor az összes szóba jöhető ismerőst körbe kérdeztem. Olyasmi gyerekmeséket, legendákat soroltak, amiből keservesen próbáltam a valóságot kihámozni. Akkor ők hogy vannak? – kérdezhetnénk. Kevesen hivatalosan, éves munkavállalásival vigyoroghatnak, mások meg alvó sejtként elfelejtkeztek a problémáról, a maradék meg adhock megoldja, mint én vágtam bele most pár szabadnapot kapva. A lehetőségek, amikből mazsolázhattam visa trip akcióm tervezéséhez:

“Read More”

  • 1

Napszám

Ha megkérdik milyen a munka, akkor különböző helyzetben és időben, különböző válaszok születnek. Variációk egy témára. Például este, ha hazajövök (hat, fél hét körül) akkor lehuppanok és tekerem a fejem. – Balázs, ez egy zombiképző! Kaptár! – hogy ezt éppen miért és hogy kell érteni, az hosszadalmasan magyarázható, de a kollégákra utal a szakkifejezés. Nagygüzemi légkör, mindenki a saját seggét védi, bólogat, félretáncol, stb. – hajt a lére, megcsinálja a napi dolgát és kész.

Igen jól szervezett káosz. – eza leírás a napi feladatokra utal. Sok a felesleges, dupla munka, az információ áramlás és belső kommunikáció nehézkes, vannak alapvető irányítási és szervezési hibák. De csodálatos a rendszer és nagyon összetett. Lehetne javítani rajta, a feladatköröket jobban összehangolni, kicsit igazítani.

Minden nap tréning! – hibák, amikből tanulok, még ha nem is én követem el őket. Nincs a hajón nitrox palack, sem tizenöt literes, sem neoprénruha. Ráadásul ez nem is derül ki, mert a központi vezetés a technikai részletekkel nem foglalkozik. Egy a fontos, a program, foglalkozás végre legyen hajtva, magas színvonalon, hogy a vendég fizet. Ha nem, akkor van patária, mi és miért történt. Ha valami nem tetszik a munkában, akkor megcsinálom: a munkabérre gondolok, ami vele jár.

Fundive, kivételes lehetőségek! – Sharmban, Zodiakkal jarok merülni, Tirán húsz perc. Pont mint az Adrián, a régi szép időkben! Van pár nagyon jó kis merülés, de snorkelt is sűrűn kell vinnem. Néha, ha nitrogénmentes vagyok, csinálok freedivingot.

Hogy érzem magam? – a helyzet jó, de ha Balázs lelép, akkor ki kell találni, hogy mihez is kezdek magammal.


  • 2

Pickup

Karesz munkába siet! – kurjongat Balage és kattogtat gépével, mint egy felspannolt paparazzi. Nos, ezt teszi sok más rendes ember reggel hétkor, nem? Akkor mi ezen a fura? Nehéz elképzelni, hogy egyenruhában, kistáskával a céges munkás buszra szállok éppen?

melobamenet.jpgVégállomás Sinai Blues vizisport bázis. Vendégkör a befogadó hotelből kerül ki, semmi külső transzferezés, semmi bonyodalom. Kínált programok: PADI, snorkel, fánk, vizisí, hajózás magas szinten. Nem hittem volna, hogy zodiaccal járok majd merülni itt Egyiptomban a Tirán szigetekhez, vagy a szomszéd merülőhelyekhez. De buli a javából: már a hausreef is élvezhető, itt elég parádés mind az oktatás, mind az intro.

Feltételek adottak, sem technikai, sem anyagi felelősség nincs. A kiosztott munkáért felelünk, ami minimum 200%-ot jelent. Hogyan? Hát a vendéget ki kell szolgálni, menedzselni a felszereléseiket, több vendég, több merülés, több munka. Na ez azért két-négy programot jelent egy napra, meg az ezzel járó pörgést. Ami a cég előnye: van szabadnap. Igaz, a munka függvénye, tehát nem igen tervezhető, de jár.

“Read More”

  • 0

Pontos cím

Hogyan lehet megtalálni a 20B villát – a jelenlegi rezidenciám? Ezt próbáltam elmagyarázni Balage kollégának, aki épp érkezőben volt. Biztos, ami fix, sms-ben leírtam neki mindent, hogy a lehető legegyszerűbben elérje a célpontot. Kulcs a kuka alatt – kísérőlevéllel. Egyszerűnek tűnik, de ez Egyiptom: senki nem ismeri a házszámokat, talán csak a legöregebb pizzafutárok vannak képben. A célravezető utolsó üzenet délután ötkor érte utol emberünket, aki arra már beleizzadt a keresésbe.  Én kiírtam a számot, táblát is tettem ki, de hiába: éppen a házunk előtt fordult meg mindig Balage és fésülte át többször a szóba jöhető többi villákat a jel után kutatva.

Mire hazaértem, lett vagy este hat – a céges kis pickupba vagy heten-nyolcan szorongunk, hogy mielőbb hazaérjünk. Céges fuvar. Az arab staffot szállító busz egy órával később teszi meg a távot, na azt nem akarjuk kivárni. Balage már bevackolta magát, annyira, hogy meg is melegítette a vacsorát: chilisbab tegnapról. Extrém csípős, jó féle táp.

Aztán persze elterveztük a következő napokat és megbeszéltük az élet nagy kérdéseit. Részben.


Barlangi bújócska

Blogtár