Category Archives: Egyiptom

Búvármaraton – egy 7 St.Johns

Csütörtök: fiúk, mégis megyünk! Na, akkor nem bíztam benne annyira, de egy hét múlva már pakoltunk, szombat este pedig már rendeződtünk Liszt Ferenc felé. A BUD.Hu még nem jelezte egyértelműen a Hurghada felé tartó gépet, tehát az utolsó pillanatig voltak kételyek. De hát, némi repülés után csak landoltunk egyiptomi aszfalton, aztán a világ egyik legnyugodtabb, alvó repterén át, elértük a buszt és Port Ghalib irányába fordultunk. Poharazgatással csillapítottuk a várakozást: a protokollt követően vacsora, parti prg, illetve egy éjszaka választott el a merüléstől.

Merülni jöttünk. Check dive, oktatói szemmel káosz – ritkán van másképp. Abu Dabab “5” kellemes rávezető merülés volt, a kék, tiszta látótáv önmagában örömet adott. A kis roncs, a korallkúpok közti homokos aréna ismerősként köszönt vissza. (korábbi matrix rendezés 47″-től) súlyozás rendben, a vízhőfok 30, én az 5 mm-es overallt választom. A ruha ment össze, én meg erősödtem, így a legtutibb felvételi mód a vízbeugrás lesz.

Irány dél! A következő két napon dél felé megyünk, öles léptekkel, hogy elérjük Dangerous reefet, a túra alsó csücskét. Innen jövünk majd felfelé, merülésről merülésre.

A Miracle fedélzet mestere Halász János, illetve jómagam mint guide azaz búvárvezető. Többféleképp mérlegeltem a lehetőséget, miszerint fix állást kapnék a hajón, de már úgy érkeztem, hogy nem vállalhatom a felkérést, van pár dolog amit otthon el kell intézni, aztán lesz még úgy, hogy sokat merülhetünk…

Mivel itt voltunk, hát merültünk. Jó volt visszatérni a helyekre és Jani jóvoltából más szemszögből is láttam a helyeket. Egy jó zátonyt akár 3-4 féle képpen is meg lehet merülni, amihez hozzá vehetjük az áramlások és élővilág adta variációkat, akkor egyértelmű, hogy nincs két egyforma merülés és hogy meg sem unható egy klasszis merülőhely.

Zárójelenet, avagy kilenc kommandós (3.rész)

Thistlegorm egy legenda. A déli áramlás szebb vizet hoz, mint az első merülésnél dúló erős északi áramlás. Haladókkal, még a napi hajók érkezése előtt a roncs belsejét merültük. Így esett, hogy másodszorra jött  a körbeúszás, így mindkét bevetés előnyeit kihasználtuk. Bluff point felé hajóztunk tovább, hogy egy délutáni lightos laguna uguided merüléssel szórakoztassuk magunkat. A delfinek nem jöttek el, volt viszont hatalmas murénából pár, megtermett polip mórikálta magát és egyáltalán klassz merülés volt, aminek a végére ránk libabőrösödött a shorty.

Erős áramlást hozott az esti merülés, amiről Naomi és Mériann tudna számot adni. Meg is teszik majd az afterpartyn, addig azonban a visszaérkezés hevében még furán viselkednek. Meg vitatjuk hát az áramlás, a safety stop, a kapaszkodó kötél és a levegő fogyasztás témaköreit, dehát ilyesmikről kell szólni egy szafarinak, nem? izgalmasra sikerült, az biztos!

Mahmudat, Sinai, Tiran (2. rész)

A csatornán átvágni nem volt egy almáspite-piknik. A DVD -introra kívánkozott, ahogy a hajóhoz képest nagyokat hintázott az egész horizont. Mindenki csendesen igyekezett magába folytani a gyomortartalmát, élénk beszélgetéseknek nem kedvezett az út ezen szakasza, ahogy az olvasgatásnak sem. Csend honolt, amit néha egy egy zuhanó, huppanó, boruló hang tört meg. Emberi csend volt ez. Bezzeg a hajó eresztékei nyikorogtak, a felcsapó hullámok és a süvítő szél társalgott egymás szavába vágva. Jó volt védett vízbe érni, biztosan állva a lábakon. Dunraven merülés, Mahmudat – szólt a merülésre hívó harang.

Dzsannihoz képest milyen lesz? – kérdezték a hölgyek as komplett briefing után. Rövid mérlegelés után úgy gondoltam, rá bírnak venni a zátony merülésére. Nem bántuk meg, nagyon kényelmes háromszöget úsztunk, rengeteg kecskehal, lágykorall és szép reef okozott örömet.

Éjszaka ugyanezt a kört merültük meg, ami nekem kifejezetten tetszett. Volt egy kis varázslat, ahogy az embert áramlás sodorja, majd hozza vissza… Kimerültünk, a 4 merülés leszívott. Másnap Ras Mohammednél ugrottunk.

Hajóról ugrottunk Shark Yolanda sarkánál, de nem értettünk egyet a két körös verzióval. Szerintem egyszerre 24 búvár azért ne induljon neki a kéknek, így aztán maradtam a végére csapatommal, míg a másik 3 csapat, 18 buborékeregető már elmerült. mindenki együtt ugrott, csak mi 1 perccel később. De jó volt ez így.

Okés mindenki, pár méteren figyelem az áramlást, felmérem amit kell. Shark reefneél szembe jön az áramlás a sarkon, a Snapperek be vannak húzódva a laguna tövébe. Látom, hogy az előőrs 25 méternél fújja maga mögé 45 fokban a buborékot és veszettül lapátol előre. Szembe áramlást kaptak. Mi kint vagyunk, 20 méterre a faltól, itt másképp érződik még a vízmozgás. Mérlegelek és összeszedem a csapatot, jönnek utánam szépen. A laguna felé indulok, érintve az impozáns halrajt.Visz a víz… Az egész merülés a laza csodálkozás merengésében telik. 50 percig húzom még sok levegőt harapó csapatommal is, Satellite reefet is kerülve Yolanda felett a nyílt vízre sodródunk, bójalövés, taxi a hajóhoz. Kedvenc merülésem, classikus drága Shark Yolanda!

Irány Tiran! Thomas reef. Gyönyörű. Valami igézet a mélységből, ahogy az ember a platón sétál, mintha más bolygón lenne. Pedig alig 25 méter a felszíntől. Ahol a plato véget ér, kezdődik a Thomas canyon. Trimix, mélymerülés – még visszajövünk, hogy a boltívek alatt átúszva szétnézzünk a mélyén – fogadom meg. Igaz, hogy a teliholdas áramlások fura ideját éljük, de azért 2 áramlással szembeúszó csapattal is találkozunk. Na, ez legyen a legnagyobb vezető hiba 🙂

Woodhouse: drift and dive. Fordított irányban megyünk, ettől más.

Gordonnál nagy áramlás fogad, jót driftelünk, másokkal történik egy eljegyzés, némi nehézségek közepette. Jackson reef  special: a bal korallkertet ússzuk körbe, elmerülve kis pillangóhalak között. Simán vissza is úszunk majdnem a hajóig. Némi fennforgást okoz egy leeső uszony, 54 méter, egy levegőelfogyás és némi oxigénkúra. Az áldozat profi mindezek ellenére, a probléma mindössze preventíve jellegű, a tanulság átbeszélhető – derül ki a hajón, mi is történt, míg mi mást merültünk, mint a másik 3 csapat. Guide vagyok, ismerem a vizet, a körülményeket, igyekszem jót választani a lehetőségekből – sikeresen – ezért nem vagyok különc, ugye?

Gordon éjjel. Letiltani sem kell a merülésről az embereket, sokan visszalépnek. Folyik a víz. Elementálisan, ilyenkor a hajó fényére jött halak mozognak, rajokban keringve a hajó alatti fényben. Kihagyhatatlan egy magamfajtának, még akkor is, ha végig úszni kell, az utolsó pillanatig. Erősen lobogtat a víz, ahogy  a hajó végénél kapaszkodunk, ragaszkodva a merüléshez, nem tudva kiszakadni a vízből.

Anamone City és Shark Yolanda. Daharra. Varacskolás a homokpadon,ejtőzve a langyos vízben. Nem messze: éjszakai merülés.

Mériemm sorra kerül, mint újonc éjszakai merülő. Na, az áramlás adott, a víz homokot fed, Professzorunkkal hárman fél órája kavarunk. Éktelen villogtatásra fordulok hátra: kitágult szemekkel integet Mariann, tenyér élét merülegesen csapkodja a homlokának és mögém mutat. Cápát szeretnél tán mutatni? – értem meg és fordulok vissza, lámpámmal kaszálva körbe-körbe. Sehol senki. Huu, már majd becsináltam! Nem baj, nyugi van, hagyjuk magunk a hajó fényei felé sodortatni. Pl. ezért kezdjük áramlással szembe a merülést, ahogy  a tankönyvek is írják. Praktikusan a hajó körül még nézegelődünk. Itt derül ki, hogy a hajó jobb oldalán a nulla látnivaló, míg bal oldala maga a paradicsom. Gyönyörű koralloszlopok között flitteres kishalak szikráznak, diszkógömböt formázva, majd tornádót, majd pulzáló csillagködöt. A formáció rendre változik és elkápráztat bennünk. Még egy húsz percet rápúpozunk a merülésre.

Aztán a felszínen ideje megbeszélni ezt a sharkos sztorit. Prof és Mériann esküsznek a cápára. Én a vállam vonogatva szerelem szét a palackom. Ahogy a palánk felé fordulok, a hajó tövében egy barna árnyék úszik el a felszínen! nagyot dobban a szívem, el is kezdek kiabálni és futok a hajó palánk mellett előre. Aki ott volt, láthatta is, tényleg van itt cápa… Egy biztosan…

Alvás és innen indulunk tovább, a Thistlegormra reggel.