Category Archives: Papua Paradise

  • 0

Hornbill

Nem madarat fogatni akartak velünk, hanem lesni. Jókedv is volt, mert hát egy új csapat lelkes nagyon az első napokon. Felderítőket küldtünk ki a túra előtti késő délután akik elbújtak és jegyezték, mikor van a gyülekező Hornbilléknál. Sejthető miről van szó: egy elképesztően kinéző trópusi szárnyast takar ez a fedőnév. A Google meg a Wikipedia aki jobban tudja, ha nem madarászik az ember. Amit tudtam, az alapján keveset sem gondolkoztam, hogy menjek-e leselkedni.

“Read More”

  • 2

Turnusváltás

Egy a hathoz arányban, a mai nap folyamán esedékes manőver. Semmi merülés, viszont egy teljes nap, egy olyan hétfő, ami semmiben nem különbözik a többi naptól, ahogy a szombat sem. Na jó, a vasárnap az itt is fél árbocos hivatalos munkaszünet, kiváltképp, ha a vendégek épp hétfői haza utazásra pihennek rá és önállóan pakolgatva jól meg vannak nélkülünk.  Szóval csak azt próbálom megfogalmazni: nem olyan, mint otthon a hétvége utáni gonosz, büntetős hétfő. Olyan, mint másik nap, azaz  így üres házzal sem éppen holiday – nekem.

Nem akarom fényezni magam, de egy lakatlan üdülő (vagy börtön?) szigeten is képes vagyok lekötni magam, a bármitől a semmiig kaliberű dolgokkal, amiket csak én vagyok képes elintézni, mert Chuck Norris nem ér rá. Az idő úgy robog át itt a hétfőre készülő emberen, hogy mire kicsit is körülnéz, már a keddre készül. Vagy épp egy másik hét másik napjára. Az idő néha lóugrásban halad. Ehhez nem kell semmi más, csak egy tetemes távolság a normális időléptékű születési galaxisodtól és meglátod, hogy a tér és idő hogyan torzul. A tér ezen torzulásával egyet értek: langyos tenger, meleg éghajlat, pálmafák. Csak barátságos és dekoratív szüzekből van roppant hiány.

“Read More”

  • 4

Jódolog

Tegnap a nyílt vízen összefutottunk orvhalászokkal. 24 embert letartóztattak, köszönhetően a C.I -nek, azaz a helyi Nemzeti Park üzemeltető alapítványnak. Meghökkentő volt a látvány: két kis hajó, tele felszereléssel, rajta kompresszor, sok búvárfelszerelés, no meg két géppuskás rendőr kíséretképpen. Cápavadászok voltak, akik azért semmit nem vetettek meg. Jelenleg a tengeri uborkára van komoly felvásárlási opció, de cápauszonyok is keresett portékák a piacokon. Számunkra meg élőben, a víz alatt…

Amúgy? Milyen az élet mifelénk? Nincs nagyon turistaáradat, ami annak is köszönhető, hogy pont jó fél nappal tovább tart ide eljutni, mint mondjuk Bunakenre. Ami makrósok Mekkája, de jó páran űzik az ipart. Itt mondjuk ki: senki a közelben. Az eredmény: idilli. A búvárnak jut saját vezető, mindenki vele foglalkozik. Két vezető fel sem tűnik: márpedig most  egyetlen vendégünk ennek az előnyeit látja. Tőlem ez német társalgási gyakorlást kíván a merülés kíséreten túl, a sasszemű helyi srácaink pedig hogy tréningeződjenek ugyan csak járják a mélységeket. Ehhez járul a kamera, ami ugye nyitott szemmel, kell, hogy járjon. Járulékosan gyűlnek a merülési adatok, térképek, koordináták és szakmailag hasznos infók is a mozgóképekkel együtt. Pereg a film és a hölgy le is adta a rendelését: Ezzel meg  van az első hivatalos filmes ügyfél! Ez így együtt elmondhatóan jó dolog. Azért lehetne több ember, na!

Konkrétan merülés: Ez a Raja Ampat, Birie környéke be nem merült terület, rajtunk kívül senki nem él át itt csodákat, szóval elég szűk körből kerülnek ki a dolgaink. Most, hogy a jelenlegi ügyféllel merülünk, nincs makro témázgatás, csak nagy reef merülések. Hát az időjárás is kegyesen besegített, mert jó látótávval, pár új hely kóstolgatásával olyanokat merültünk annyira más és más jellegű helyeken, hogy egyszerűen dorombolni tudnék. A makro helyek egyszerűen ki lettek hagyva és így merülünk 33-at. Elégedett vagyok a  témával, de a vendég is. Egyszerűen vissza gondolok azokra, akik kicsit csalódottan mentek el: kis lényekre emlékezve csak. Pedig olyan korall kertet és akváriumot, napi cápát és mantát produkált az elmúlt jó pár nap, hogy most nem is értem őket. Lehet, hogy csak a vendég hozzá állása vonzotta be ezeket? Talán. Az biztos, a minap meg volt eddigi életem legnagyobb manta showja, amit búvárok nélkül a kamerával követtem el. Igaz, hogy a csapat ötven méterre ugyanúgy hat mantát bámult tisztogató állomásos fellépésen. Ez bizony megint csak jó dolog!


  • 1

Hideg nyomon

Szürke, sima test. Görbület a víz felszínén. Erre fele sok sok lény bukkan fel,  ha az ember a távolba mered.  Néha hatalmas csobbanás látszik, az ember csak periférikusan észleli, mire a fejét oda kapja, már semmit nem látni. Mintha… azaz talán láttam valamit – érzés motoszkál az emberben. Mi lehetett? Valami szörnyeteg tán? De a szürke test visszatért. Dujun! Tengeri tehén, ami eddig csak helyi legenda volt. Újhold, magas víz a dagálykor, ő meg közvetlen a part menti füvesben kajál! – a hetes bungalow előtt közvetlen! Legalábbis ott kellett volna meglelnem, de mire értem küldtek nem volt sehol. Eltelt vagy húsz perc, sehol egy figyelő ember, sehol meg őkelme.  Persze a dugong sem csapkodja a víz felszínét, hogy gyere ide Karas cimborám! Árnyékra vetődtem.

Aztán egész nap mantákat sasoltunk – nyugi, nem az adófizetők pénzén, speciel tisztes munkám gyanánt. Szóval megúszatták már velünk a mai adagot, mert ugye a snorkeles típusú manta lesés ezzel jár. Tehát kibírtam volna rohangálás nélkül –  a trópuson amúgy sem egészséges az ilyesmi.

Dujun! – fut be egy riasztás, újabb futás, újabb semmi. Cipelős futás után gázolunk a Vezérrel, benne a derékig érő parti vízben, meresztjük az optikákat. A víz tejföl, az égbolt éjszakaira sötétedett, a dugong meg bébivel bujkált valamerre. Nagy a tenger. Kicsi a látómezőnk. Nem is akarózott annyira rámenni a témára. A lényeg: itt vannak, még ha nem is úgy néz ki, hogy lesz róla bármiféle komoly címlapfotó, vagy dokumentumfilm. Második vetődés az árnyékra. Nem is tudja, milyen szerencsés az, aki csak úgy simán belefut a jóba!


  • 5

Mantatámadás

Eddig azt hittem, hogy mindenkit lenyűgöz a hatalmas óriások látványa, ahogy leírhatatlan tökéletességgel siklanak a vízben. Egyszerűen a természet formatervezésének a csodái ezek az akár négy öt méteres, vízben szárnyaló lények, amikről mindig az Enterprise Űrhajó jut eszembe. Esetleg valamelyik legújabb robotrepülő az aktuális katonai szakirodalomból. Maga a gumiszerű test teljesen sima felülete is bizalmat ébreszt, eszembe sem jut bármi rosszat feltételezni ezekről a lényekről. Sőt! A helyi gyerekeket kellett győzködnöm, hogy nem vicces ötlet manta háton lovagolni, mert esetleg nem találják viccesnek és elvadulnak. Aztán csak messziről lehet majd integetni ezeknek az embernél nagyságrendekkel gyorsabban úszó mesebeli lényeknek. Mikor is csak egyetlen kívánsága van az embernek: ott lenni és hagyni, hogy a manta jöjjön a lehető legközelebb. Némelyik érdeklődik, némelyik flegmán tüntető lassúsággal kőröz, de akad amelyik kacéran majd betakar, ahogy közvetlen a közeledben fordul. Látod a kis foltokat, az apró részleteket, a légzőredőkbe belenézhetsz, azon túl nem látsz semmi mást, hisz a sok négyzetméter mindent eltakar. Csak a manta van, meg Te, köztetek a méter is semmi távolság ilyenkor, morogsz, hogy nincs akkora széles látószög a világon, amibe ez belefér, meg tán más eretnek gondolatod is van. A pillanat szüli, amit hazavinnél, örökre, egy kis üvegcsében. Aztán mint a Potter storyban, néha bele-bele merülnél ha merengő hangulatod támad. Hazudok, ha azt mondom, hogy a manta az ember barátja és közel jön. Vadon élő állat, nem veszélyes vadállat.

Mansuár Manta ponton merültünk, ami azért más, mint a házi telep, mert itt tisztogató állomás van, fix térdelős-fekvős kukkolóhely, a ráják meg sorban jövögetnek. Decemberben nem volt szerencsénk nagy show-hoz, de amúgy fix hely, ezt használja a környék összes safari hajója is attrakció gyanánt. Hiába számoltuk ki a szombatot kizárólagos látogatási napnak, mire odaértünk, már volt itt egy liveboard, akik épp végeztek. Társalogtunk, figyeltük az arcokat, de nem igen jutottunk (mint konkurencia) értékes infókhoz: állítólag egy példány úszkál lent. Hát, nem túl kecsegtető kilátások, bevallom vakaróztam, hogy a finnyásabb kritikus vendégnek most akkor beajánljuk, vagy ne. Dilemma: van manta, nincs manta? Merülve lehet megtudni, gyerünk lefele!

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár