Category Archives: Uncategorized

  • 0

Egzotikus meglepetés


Az, aki a cím alapján elengedi fantáziáját, trópusi tájakat, kék lagúnákat, lengedező pálmafák délibábját láthatja maga előtt. Vagy éppen színes női idomok bukkanak elő, a nem éppen takarásra kitalált lenge ruhadarabok mögül. Az is lehet, hogy a dzsungel hangjait hallva, színpompás paradicsommadarakra asszociál valaki, morajló óceánok hullámaira, esőerdők fáin ugrándozó majomcsapatokra…

Nos, a történet azért másképpen is de forró, bár nem éppen távoli. Jómagam, Attika és pár búvárpalánta a közeli Neufelder See felé vette útját. Merülésünkkor pedig egy roppant egzotikus lénnyel találkoztunk, na de nem is akárhol.

– Karas, valami van a fejedre tapadva – közli Attika

Ott állok maszkban, nyakig a vízben, megmártózás után, reduktor már a kézben, hogy a többieket összevárva lemerüljünk, így aztán nem igazán lepődtem meg. Arra gondoltam, hogy biztos valami kacsának a tolla ragadt rám, esetleg valami hulladékelem, így aztán nem jöttem izgalomba. – No és akkor? – vontam vállat, a közeli merülésre gondolva.

– Várj, lefotózom!  – folytatja Attika. Gondolom is ebből, hogy jó vagyok bohócnak, hát tessék csak lefotózni a viccesebbik oldalam.

– Click!  – csattant a kisdigitális gép, elkészült a fotó. Íme!

kerasub-skorpion

 

Nem volt vicces, ahogy valóban egzotikus meglepetésként ért, az  elémtárt felvétel. Egy igazi, élő skorpió ücsörgött a maszkomon, az osztrák tóban nyakig ázva, merülés előtt.

Mennyi ennek az esélye, hogy a búvárcuccból előmásszon egy ilyen jószág?

Hogy több merüléssel mediterrán vizek után, valami felszerelésben megbújva, még ott lapítson?

Hogy ez pont ne egy búvárcsizma legyen? – vagy egy neoprén ruha belső redője?

Ha pedig egy ilyen kis import élőlény meg is bújik a felszerelésben, felsorakozik a merüléshez, akkor mennyi az esélye annak, hogy a búvár csípés nélkül megússza?

Nos, a találkozás némiképp felkergette bennem a vérnyomást, így merülés közben nem csoda, hogy ezek a gondolatok oda-vissza megfordultak bennem. Hogy mi lett a skorpióval? Nos, elmélyült maga is a tóban, elmerült úgy, hogy nyoma sem maradt – csak ez a pár felvétel.

 


  • 0

Privát ügyek

Adott egy nedves, esős nyár, amikor az ember nyaralna, de aztán rádöbben, hogy többet ül a négy fal között, mint kéne. Ok mindig van, esetemben Kornélnak hívják, aki uszonycsapásaim taposta ösvényen indulhat az életben. De maradjunk a fix négy falnál, amiben az ingereket vagy az internet adja, vagy a TV csatornák. Utóbbi már erővel nyomja le az ember torkán a reklámokat és persze a hiteltelen propagandát. A net, már más sztori, kicsit a felszín alá enged, amitől az ember szintén csömört kap. Kevés a józan hang, kevés a tiszta irány, szinte minden a hozzá nem értéstől és mások kihasználásáról szól. Posványteremtő a közélet, a politika, nincs felelősség a felelősökön. Kinek kell ez?

Kapaszkodónak ott van a búvárkodás, vagy bármi sport, illetve az értékes időtöltés minden hozadékával. Ott van az értékes munka, ami megbecsüléssel jár. Szerencsés az, aki mindent össze tud rakni, tudva, hogy hány és hány ember él megalkudva az életével, lealkudott értékével…

Mindenki hozhat döntéseket – amik további döntések végtelen láncolatához vezetnek. Túl a háromezren… Új családi szerepben, új célok előtt. Új fényben látom a Kerasubot. Marad az, ami mindig volt, szerelem és hobbi – ezt nem szeretném munkának érezni. Sőt, profibb, új irányra van szükség, ami hozza a kihívásokat, az olyan lehetőségeket, amik valamerre visznek. Bármennyire is úgy tűnik, ez nem feltétlen búcsúzkodás a búvárkodástól, inkább egy új időszak beköszönte. Most már nincs annyi vesztegetni való idő mint eddig volt. Csak tennivalók vannak, hogy a munka értékké és sikerré váljon.


  • 0

Túl egy ponton

A tapasztalat idővel gyarapodik, mennyisége a jelenben mérhető. Persze időnként van egy mérföldkő, vagy csak egy vélt választóvonal, amire az ember utólag tud hivatkozni. Amikor már úgy érzi, most egy kicsitmásképpen mennek a dolgok, valami változott, vagy éppen valamit sikerült elérni. Mindeközben a mottó ugyanaz: Minden merülés újat hoz. Hérakleitosz után szabadon: “nem lehet kétszer ugyanúgy merülni” …

Most vagyok túl egy jelentős mérföldkövön. Nem is kő, csak, hanem csak egy kis kavics az életemben, hiszen körülnézve a világban annyi fontos dolog zajlik, nagy erők, nagy teljesítések történnek, forrásban van minden. Mégis szépen csendben, egy hetven perces uszodai merülés alkalmával, tanulókkal körülvéve megtörtént, hogy háromezredik merülésem után szerelhettem szét a búvárkészülékem.

Szerettem volna megadni a módját, eljutni még új helyekre. Jubileumképpen Cocos, Turc Islands, Molnár János barlang belső, Mexicoban a chenoték világa, Sipadan forgataga, vagy éppen vissza jutni Pápuaparadise ismerős vizeire. Szerettem volna találkozni cetcápával, Longimanusok gyűrűjébe szorulni, gondtalanul kergetődzni delfinekkel, vagy gigászi halrajok örvénylő gyűrűjébe záródni. Profivá válni barlangi merülésből, eljutni a bűvös 100 méteres mélységbe, szabad tüdővel harmincon kilazulni, saját újralégzővel és videokamerámmal soha nem látott titkait videózni a sűrű, csendes mélységnek…

Van még bennem alázat, vágy és lehetőség, sok gyönyörűséget kínál még a természet, amit érdekektől hajszolt világunk lassan felemészt. Az én érdekem megóvni, tudni, hogy látható még és ha jósorom engedni magam is tanúja lehessek, rajtam keresztül pedig mindenki aki látni vágyik. Az emberiség érdeke pedig ugyanez, miközben látom, hogy maga a búvárturizmus, maga az ember mekkora károkat okoz, a puszta jelenlétével…

Túl vagyok hát egy ponton, a háromezren. Mások lehet, hogy hamarabb eljutottak leghőbb álmaim helyszíneire. Lehet, hogy a bőséget kínáló tenger már megmutatta nekik azt, amit mikor én jártam ott, előlem elrejtett. Mégis, a sok fáradozás, a merülébe fektetett minden munka nem volt hiába való, hiszen tudom, hogy közel sem láttam és értem el mindent, amit a búvárkodás kínál. Tovább kell adnom még azokat az értékeket, amiket én is kaptam a merüléseim során.

Köszönöm hát mindazoknak, akik merülőtársaim, követőim, példaképeim és segítőim voltak eddigi utamon, köszönöm családomnak és jósorsomnak a lehetőségeket, amiket megragadhattam, hogy a búvárkodás által fejlődhettem azzá, aki vagyok, immár túl egy ponton.

 


  • 0

Küldetés

Menni, merülést vezetni  – ez az, ami motiválja a hivatásos búvárt. Ha van alkalom, felfedezni egy merülőhely ismeretlen arcát, egy kihagyott részletben elmerülni, miközben az ismert dimenziók adta, elillanó pillanatnyi varázslat nyomába vezeti az ember a búvárokat…

Vártam a július 22-i indulást, hogy két hétre ismét a Miracle One fedélzetén űzzem azt, amit értek és szeretek. Mindkét túra déli indulás, Port Ghalib, nagyjából a déli régiók merüléseire készülve. Az első túrán régi barátom  Jenei Zoli Sharmból hozta búvárcsapat élén céloztuk meg St Johns vizeit. A hajón teljesítő vezető oktató, Török Attila személye adott újdonságot a szafarihoz, miközben a régi személyzet és az ismerős zugok mosolyogtak minden felől. Sokadszor a fedélzeten… jó érzés!

Ha a két túrára gondolok, akkor összekeverednek a merülések, hiszen mindkét délre induló szafari a legjobb helyeket érinti, amik egyenként több féle képpen merülhetőek. Így adódott, hogy pár merülőhelyet teljesen új irányból, nézőpontból úsztunk meg, hogy születtek újabb felfedezések, amik a jövőben hasznosítható extrák, rejtett utak. Na, azokért vagyok én is oda, bár sokszor csak a videók tanúsítják, hogy mások, máskor voltak a jókor jó helyen. Az ember örüljön a jónak, amit kap és reméljen –  ha merülni indul.

korall.jpg

 

Az első túrán igazán bőséges volt a felhozatal szirti cápákból, volt úgy, hogy kettőt is láttunk. A csúcs az, amikor Dangerous folyosóiból kibukkanva kattogó, távíró zajok, füttyök szólnak minden irányból, mintha a zaj egyszerre jönne minden honnan és akoponyádból egyszerre. DELFINEK! Az egyik pillanatban még csak áll az ember, forgatja a fejét, minden kék. A következő pillanatban lendületes árnyak fúrják előre megukat, suhannak el körös körül, ahogy érkezik a raj. Egészen a zátony és ahajó között vagyunk, mindkettő látótávolban, öt méteren figyelünk felfelé, ahogy a fejünk felett történik a ramazuri. Az ember szeretné, ha a levegő sípolva kattogva áradna ki a torkán, hogy magához hívja a delfineket, hogy elcseverésszen velük, hogy játékra hívja őket! Hogy tudja a delfin így megigézni az embert?! Nincs rá válaszom, csak azt tudom, hogy ott állok, nyitott szívvel, boldog révetegben és figyelem, ahogy az egyik megtermett hím függölegesen lebeg a felszín alatt, majd kinyújtott farokuszonyával integet kifelé a vízből. Több se kell, a hajóról ugrálnak is befelé embereink. Egy másik delfin a víz alatt, fejjel felfelé kacsintgat, mozdulatlanul. Uszonyon vigyázállva, lebegve. Majd hirtelen nulláról gyorsul és veszett kőrzésbe kezd a raj közel érő többi tagjával. Az élmény rögzül, valahol azon a 18.x beneti központi egység központban, amit agynak is hívunk, meg egy kevés jut a kamera által látott síkból az SD kártyára is. Kevés az a gyorsan elmúló pillanat, ami ilyen közelséget enged – de örökre megmarad bennünk.

“Read More”

  • 0

Adria – a közelség tengere

Category : Blogroll , Uncategorized

ADRIA_kiallitas.jpgSavaria Múzeum dísztermében 2014. május 18-án nyílt kiállítás az Adria élővilágából ad ízelítőt.

Bemutatja azokat az élőlényeket, amikkel egyszerű fürdőzőként is találkozhatunk egy homokos fövenyen, vagy a sziklás aljzat fölött lebegve, de olyan fajokat is, amelyeket halászhálók emeltek ki a mélységből.

Közöttük bőven akadnak veszélyesek, mérgezőek, ehetőek, szemet gyönyörködtetők és olyanok is, amelyek észrevétlen ugyanúgy részesei a nagy tengeri anyag- és energiaforgalomnak, mint egy hivalkodóan szép megjelenésű kagyló vagy csiga. Egy kilyuggatott mészkő arról mesél, hogy az értelemmel nem bíró lények is képesek kifúrni a követ, a halomba szórt csigaház eleink leleményéről regél, hogy a csigából bíbort nyertek, és a Savaria földjén előkerült osztrigahéj arról tanúskodik, hogy a tenger gyümölcseinek élvezete nem ismert lehetetlent a szállítás és a közlekedés kezdetleges eszközöket használó korában sem.

A kiállítás tárlóiban sorakozó tengeri állatokat és növényeket a legegyszerűbb elv szerint csoportosítjuk: mit jelentenek számunkra? Ehetőek, mérgezőek vagy veszélyesek, szépek, hasznosak, vagy egyszerűen megismerési vágyunk kielégítését szolgálják. Vagyis létünk kiteljesedését.

A kiállításban a víz alatt kutató régészek jóvoltából előkerült római kori emlékekből is láthatunk értékes és különleges darabokat. Az 1-3. századból származó amforák, kerámia étkészletek, oltárok és egyéb leletek Horvátországból érkeznek Szombathelyre.

A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg.
Helyszín: Savaria Múzeum
Szombathely, Kisfaludy Sándor u. 9

 


Barlangi bújócska

Blogtár