Category Archives: Uncategorized

  • 1

Rebreather avagy közel a csúcshoz

rebreather2.jpgrebether.jpgNem akarok vitát, mi számít a csúcsnak adott területen, még ha a búvárkodásról is beszélünk. De az ember keresgél az irányok között, lát ezt azt, véleményt meg csak akkor mondhat, ha kipróbálta. Én évek óta figyelem az újralégzős búvárokat, a rebreather egyre inkább érdekeltté tett. Most pedig csak egy lépésre vagyok tőle, ami gyakorlatilag hatvan km. Irány Safaga, az Orca divecenter.

Alig egy hete David a cseh IANTD oktató tréner bujtogatott, órákat beszélgettünk, én meg felbujtottam hát Cr@sh és Stellát, két nap Safagára, ami után részemről jön a bepakolás és irány Magyarország! Szóval, eléggé izgatott voltam, mind az újralégző, mind a hazaút miatt. (utóbbinak is voltak függő részletei, csók a center managmantnek!)apinspfrnt.gif

Az Orca. Kellemes általános benyomás, mosolygó arcok, profi hozzáállás. Banye, miért nem ilyen helyen dolgozom én? Nemcsak a weblap profi, hanem itt tényleg minden a helyén van, mintaszerű. Nem tudok kifogást tenni. Mint közép-európai vendéget, ki ugyan kolléga Hurghadáról de nagyon nyíltan, készségesen fogadnak. Mondom rendben, legyen két rebreather intro, egy  Draeger Dolphin, egy pedig az AP Inspiration / AP Evolution nevű csodákkal.

Hogy mi a különbség a SCR és CCR rebreather között? szakadék tátong. Ezt a szakadékot pedig jól szemlélteti, ha nyolc méteren teszteled a kettőt.

“Read More”

  • 1

Kettőt egyből

Kimon M plusz Chrisoula K. Káosz ez az Abu Nuhas a sok roncsával! Ahogy emlegetik a lencsés hajó, meg a kőlapszállító. (Collins szerint minden bizonyíték adott, hogy Chrisoula helyett a kőlapos hajót Marcus névvel azonosíthatnánk igazából!) Mondjuk, a bal szélső kettő vashegyről beszélünk. Kivonultunk UP meg Halász Jani csoportjával, azaz én a videokamerával igaziból véve. Ugráskor még nem sejtettem, hogy két roncs lesz, de az élet hozta a dolgot.

shaab_abu_nuhas_1.gif

Relatíve hamar körbe és keresztül kasul beúsztuk a “lencsés” hajót, (bal szélső) igazából nem volt túl attraktív roncs, a belső terek meglehetősen üresen tátongtak és nem voltak folyosók és emeletek sem egymáson igaziból, ami volt, azzal hamar végeztünk. A reef tetején ugyanígy töprenghetett UP a sportcsoporttal, mikor hozzájuk csapódtam. Pár perc úszás jobbra, ahol rátaláltunk a következő roncsra. Ja, Abu Nuhas erről híres, sorba vannak állítva a hajók, roncsbuhiknak ideális vadászmező. Egész jól néz ki fentről.

Mondjuk a felső szintet beúszom gondoltam. Vagy az alá is, és úgy tettem. Aztán egyszer csak ott tartunk, hogy tekeredünk lefelé, be a hajó belsejébe, be a műhelybe, be a gépházba. UP ledobja a maszkot, esztergál egyet, ott a fúrógép, ott vannak a nagy hajómotorok… Szépen benn vagyunk a roncsban, tizenhatos méteren, ki sem jönnék, de hát a palacknyomásom végre száz alatt van, komputerem is közeli emelkedésekre bíztat. Olyan harsány elégedettség vesz rajtam erőt, hogy dudorászni kezdek. Aztán még bejárjuk a roncsot hosszában, a raktérbe zsúfolt vastag kőlapoktól a hajóorr mellett kupacban álló hegesztőpalackokig. Kellett ez a merülés, mint egy falat meleg kenyér. Kenyér? Phuu, ennék bizony egy friss toronyit… De ne is beszéljünk az evésről, hiszen hamarosan megyek haza. Holnap vége a safarinak, majd pár nap, aztán repülök…


  • 0

Glubal szigeti búvárklandozás

Kevertettem nitroxot, nehogy zsibbadjon a könyököm. Éppen le van járva a biztosításom, nem kéne most deco túrára mennem. Meg amúgy is, nem bízom én annyira a komputerekben sem már. Második akcióra az Ulysses roncsát merültük. Végre valahára ide keveredtem és láthatom. Jó negyed órát birkóztunk a hullámokkal, mire kiértünk az északi platóra. Ördög int, hogy ugorjak, pont alattunk a roncs, csapat is bukfencez a helyzethez illő komoly áramlásba.
wrack_ulysses.jpgTöbb szintes a roncs, oldalán fekszik, ezért a gerendázat között lehet szalonozni. Fenséges látvány, dolgozom is rajta, hogy megörökítsem. A csapatunk kiegészül Murphyvel, amit onnan tudok, hogy a kamera reléje meg is vadul, kedvére váltakozik a record/pause funkció. Milyen Kedves! – gondolom őkelméről. Klasszul merülünk, átdriftelünk a gőzös kéményén, majd az áramlásra bízzuk a röppályát. Déli irányban driftelve, lebegve csúszunk, én meg csak keresem az üveghalak barlangja nevű formációt. Ezen a címen futott a TV-ben egy film, ami azóta is csiklandozza a fantáziám. Nos, úgy vélem megtaláltam, de ezt csak konkrétan a következő merülés alkalmával tudnám igazolni. Mikor visszaérünk, a badysystem brigádok delfines merülésről számolnak be. Kösz Murphy, nem tudnál mással szórakozni?

Harmadik merülésre mentünk ki keresni a Seastar nevű roncsot. (nem azt, amit Abu Nuhas körül emlegetnek, na de hát a nevekkel mindig baj van. Peter Collins tán jobban tudja) Ezúttal jó húsz perc, amíg majdnem elérjük az olajfúró ponton korallba ágyazott elemeit. Három oktató egy ördög, meg aighanem Murphy. Ördög mondja, hogy ugorjak, itt lesz Insallah.

“Read More”

  • 0

Megint szafari

Hurghadán igazi meleg, napos idő volt, nyoma sem volt a hideg szeleknek. Az utolsó videók összedobásán dolgoztam, nem is tudtam, mi merre, de az utolsó előtti pillanatokban érkeztem a Miracle fedélzetére, a vendégek előtt. Mint kiderült északi safari lesz, amit eléggé szeretek. Annyira rendben volt minden, annyira felkészült voltam, semmit ki nem felejtettem a csomagomból, hogy magam sem hittem.
Ugyan az Őrdög nem alszik, (aki egyébként koromfekete állandó staff, felső Egyiptomból) ezért állandóan véreres, vörös a szeme, de én biztos voltam benne, hogy a holdvilágnál a hajóorrban álló árnyék régi kísérőm: Murphy mester. Hajajj, gondoltam, miközben megfogtam a nyakamban függő halcsont medálomat. Azt hiszem, valami komolyabb szerencseamulettre lenne szükségem.

“Read More”

  • 0

Merülés Murphyvel

Murphy egy ókori fazon, az ultrakonzervatív pesszimizmus megtestesítője. Mellesleg exuralkodó, és polihisztor, aki minden témában ott van. Hallhatatlanságának terhe nyomasztván lelkét, úgy döntött, hogy csatlakozik hozzám. Persze, mint tengerek, óceánok sokat próbált oktatója, nem adtam fel hirdetést a merülőtárs kereső rovatban, ha kell, egyedül, ha kell valami fényes búvárreménység a merülőtársam. Murphy speciel nem kéne. Igaz, nem kézzel tapintható a jelenléte, nem is látható, mint komor viharfellegek az égen.

De ott van. Mindenhol, mindenben. Jelenléte az események alakulásából tükröződik.

– mindenki lát delfint, csak én nem
– a felszerelésem igyekszik próbára tenni éberségem
– merülőtársaim extra odafigyelést és éberséget igényelnek időnként
– az áramlás és iránya szemben áll a terveknek
– ami megtörténhet, az meg is történik

Ezek után milyen lehet egy safari? Nos a végeredmény szerintem magáért beszél. Csak össze kéne szednem pár részletet hamarjában. Arról, hogy ezek ellenére tényleg milyen jó is volt.


Barlangi bújócska

Blogtár