Shaab el Ergtől a Dunravenig

  • 0

Shaab el Ergtől a Dunravenig

Shaab el Erg felé vesszük az irányt, hullámmenet, majd fejvakarás a továbbiakat illetően. Probléma a széljárás, de mennyire is, azt mutatja, hogy beszorulunk és az éjszakai, majd a második reggel is itt ér bennünket, tehát tripla merülés lesz. Ez a Shaab el Erg trilógia. (előzmény, blog bejegyzés 3/1)

A dolgokon nem segít, hogy nem látni a napot, szürke az ég is, melegnek nyoma sincs. Delfinek mutatkoznak ingerlésképpen. Éjszakain bejött egy fekete pöttyös, hatalmas tövises rája, fenségesen pózolt. Reggel lazán körbedrifteltük a kis zátonyt, kerülve a delfineket. Egy hatalmas napóleonhal köszönt a hajó előtt, fején torz, beteg dudort egyensúlyozva bizarr látványként. A reggeli közöny tompa fényei csillogtak szemében, ahogy tűrte, hogy az összes búvár belefilmezzen a fejébe.

“Read More”

  • 1

Kettőt egyből

Kimon M plusz Chrisoula K. Káosz ez az Abu Nuhas a sok roncsával! Ahogy emlegetik a lencsés hajó, meg a kőlapszállító. (Collins szerint minden bizonyíték adott, hogy Chrisoula helyett a kőlapos hajót Marcus névvel azonosíthatnánk igazából!) Mondjuk, a bal szélső kettő vashegyről beszélünk. Kivonultunk UP meg Halász Jani csoportjával, azaz én a videokamerával igaziból véve. Ugráskor még nem sejtettem, hogy két roncs lesz, de az élet hozta a dolgot.

shaab_abu_nuhas_1.gif

Relatíve hamar körbe és keresztül kasul beúsztuk a “lencsés” hajót, (bal szélső) igazából nem volt túl attraktív roncs, a belső terek meglehetősen üresen tátongtak és nem voltak folyosók és emeletek sem egymáson igaziból, ami volt, azzal hamar végeztünk. A reef tetején ugyanígy töprenghetett UP a sportcsoporttal, mikor hozzájuk csapódtam. Pár perc úszás jobbra, ahol rátaláltunk a következő roncsra. Ja, Abu Nuhas erről híres, sorba vannak állítva a hajók, roncsbuhiknak ideális vadászmező. Egész jól néz ki fentről.

Mondjuk a felső szintet beúszom gondoltam. Vagy az alá is, és úgy tettem. Aztán egyszer csak ott tartunk, hogy tekeredünk lefelé, be a hajó belsejébe, be a műhelybe, be a gépházba. UP ledobja a maszkot, esztergál egyet, ott a fúrógép, ott vannak a nagy hajómotorok… Szépen benn vagyunk a roncsban, tizenhatos méteren, ki sem jönnék, de hát a palacknyomásom végre száz alatt van, komputerem is közeli emelkedésekre bíztat. Olyan harsány elégedettség vesz rajtam erőt, hogy dudorászni kezdek. Aztán még bejárjuk a roncsot hosszában, a raktérbe zsúfolt vastag kőlapoktól a hajóorr mellett kupacban álló hegesztőpalackokig. Kellett ez a merülés, mint egy falat meleg kenyér. Kenyér? Phuu, ennék bizony egy friss toronyit… De ne is beszéljünk az evésről, hiszen hamarosan megyek haza. Holnap vége a safarinak, majd pár nap, aztán repülök…


  • 0

Megint szafari

Hurghadán igazi meleg, napos idő volt, nyoma sem volt a hideg szeleknek. Az utolsó videók összedobásán dolgoztam, nem is tudtam, mi merre, de az utolsó előtti pillanatokban érkeztem a Miracle fedélzetére, a vendégek előtt. Mint kiderült északi safari lesz, amit eléggé szeretek. Annyira rendben volt minden, annyira felkészült voltam, semmit ki nem felejtettem a csomagomból, hogy magam sem hittem.
Ugyan az Őrdög nem alszik, (aki egyébként koromfekete állandó staff, felső Egyiptomból) ezért állandóan véreres, vörös a szeme, de én biztos voltam benne, hogy a holdvilágnál a hajóorrban álló árnyék régi kísérőm: Murphy mester. Hajajj, gondoltam, miközben megfogtam a nyakamban függő halcsont medálomat. Azt hiszem, valami komolyabb szerencseamulettre lenne szükségem.

“Read More”

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár