Category Archives: Uncategorized

  • 0

Ajándék – merülés őszi napfürdőzéssel

Nyílt víz, éppen-woterekkel vonultunk fel az őszi hétvége alkalmából, mely alkalomból biztosan a Búvárszerencse osztott le olyan napos vízbecsalogató időt, hogy hozzánk hasonló népség nem maradt szárazon. Két napra osztottuk fel a grazi Copacobana Pazific TZ látnivalóit és a Neufelder See őszi hangulatát.

Nyüzsgő tömeget csak a grazi honos búvárklub varázsolt elő, ők strand-tisztító napot és bolhapiacot rendeztek. A tó feszített, derűs tükörsima felszíne egészen peremig ért, azaz eltűntek a strand kavicspadjai és a búvármólóhoz vezető köves út; a mólóval egyetemben 15 centi víz alatt állt. Csúcs vízállás, jó víz minőség, 15 fokos környezet odalent. Napozni is jól esik – bár senki, neoprénben merülő nem panaszkodik a hideglelés tüneteire – olyan jó idő van. Komfortos, napfénytől átitatott derűs őszi idill ivódik belém a két merülés alkalmával, elvarázsol a szezonon túli pancsolás.

Vasárnap Neufelder See, ahol folytatódik a napfürdős merülés, külön zsebet melegítő, hogy már nincs belépő díj ilyentájt. Számos búvár élvezi a lehetőséget, de akad pőre fürdőző is a sok napozó őslakón kívül. Ezek az osztrákok tudnak lazítani, elnyúlni a hétvége alkalmából csak igazán!

Zénóval meghatároztuk az emelőballonok használatát, illetve egy későbbi célon dolgozgattunk lelkesen. Sikerült a terven felül egy 64 perceset is merülni, a végén pedig elveszíteni az egyik ballont. A ki látta utoljára kérdés értelmében nem maradt más hátra, mint hogy shortyt húztam, uszonyt és maszkot, hogy megleljem a feltehetőleg utolsó szakaszon elszökött eszközt. – Ez az, amit kihagytam volna! – dunnyogom a fogaim közt, ahogy elmerülök a vízben. Hűvös, de nem hideglelős állapítom meg, miközben tudatosan arra koncentrálok, hogy minimális időt töltsek a kereséssel. Talán a negyedik másodpercben megpillantom, 5 másodperc múlva a kezemben, ahogy négy méterről kifelé úszva emelkedem. Kiérve a partra, nyoma sincs bennem a fázásnak, felfrissülve öltözök újra szárazba. a végkövetkeztetés? Tényleg szuper idő a merülésre – főleg száraz ruhásoknak, vastag neoprénben is nagy poén, de a fürdőzők is nyertek a hétvégén. Még sok ilyen október végét! Szerettem ezeket a merüléseket.


  • 0

Új világrekord: 332,35 méter

A merülés számokban: 824 perc a víz alatt, 12 perc alatt 332,35 méteres mélységbe, 812 perc merülési idő a felszínre emelkedésig. A merüléshez használt palackok száma 92. Ahmed Gabr 4 év felkészülés után hivatalos Guinness rekordot állított fel. A merüléséről a Dive magazin októberi száma, illetve a PADI TecRec Blog   alatt számol be.

photo-4-3

“Soha nem volt semmi kétségem afelől, hogy mentálisan és fizikálisan is képes vagyok teljesíteni ezt a célt és kíváncsi is voltam, hogy az emberi test számára mi a határ. Főleg, mivel nincs olyan tanulmány, amely definiálná a maximális merülési mélységet. Látni, tapasztalni akartam, milyen az emberi test számára ezt a  mélységet elérni.” …

Elérted a 335 méteres jelzést 12 perc után –  nem egészen a 350 métert, amire eredetileg készültél…

“Kezdtem érezni a HPNS (Magas Nyomású Idegrendszeri Tünetegyüttes) jeleit, amikor a 290 métert elhagytam. Ez egyre rosszabbra fordult ami tudható, hogy nem szűnik, amíg nem csökken a nyomás. Felkészültségem folytán, egészen a 335 méteres jelig folytattam a süllyedést, ezt a mélységet a GWRA később 332,35 méternek hitelesítette. Tudtam, hogy ez az a pont, ahonnan meg kell kezdenem az emelkedést.” 

“Read More”

  • 1

Bakancslistás szafari bónuszokkal

Dejavu – avagy újra a fedélzeten! Ami nem változik, az a kipakolás rutinja, a hozzákészülődés átgondolása. Minden induláskor úgy érzem, valami otthon maradt, de a mostani út más: tudom, ki, és mi maradt otthon, mégpedig a legkisebb búvár Anyával.

Minden a helyére kerül, ezúttal az Aqualung Zuma típusú BCD-je lesz a lebegtető egységem, ami egy régi tervem, hogy élesben teszteljem használhatóságát. Persze reduktorként Aqualung Legend, komputerként a régi, öreg fémszíjas D6, 5 mm overall a neoprén, szakadt Mares Avanti Quattro uszonyom, Seacsub Extrem maszk – snorkellel. Videokamera persze a GOPRO. 185cm/85 kilós egységem 9 kiló ólmot igényel így, ami egy lehelletnyit több is a kelleténél.

delfin-sm

 

Török Attila János személye idén közismertté vált, ő a bentlakó guide és halkszavú Commandantführer – legfőbb kollégám, jómagam a fősegéd mint merülésvezető, ugyanakkor a kalandra éhes búvárok serege Kerasub és Diveworld zászlók alól egyesül a fedélzeten. A hajó pedig kifut, mégpedig késő délután – hála az örökké kavaró chartermenetrendnek, ami egy merüléssel megrövidíti a lehetőségeket.

Pásztor Zoltán: Dive In Red Sea – videója kedvcsináló az olvasáshoz

Török Attila: Dugong show video – előleg az olvasáshoz

 

A kötelező checkdive erősen éjszakaiba fordul, így a „nem kell lámpa!” szlogennel merülők nagy, kerek pupillával úszhattak az éjszakai árnyak közötti alig fényben. Így maradt rejtve a tekintetek elől egy méretes teknős, illetve minden, ami nem csak egy sötét árnyék volt.  Igen, igen –  teljesen ilyen egy teliholdas merülés, ugyanezen fényviszonyok között lehet úszni buliból – leoltott lámpával. Élmény egy fajtája.

Egy túra elején a búvárok izgalmát a megkezdett társalgások és röviditalok száma tükrözi legjobban, azaz a fedélzeten ugyancsak pezseg az élet.  Még senki nem sejti, hogy mekkora szerencsével fogunk merülni, mik kerülnek kipipálásra a bakancslistából. Úgyhogy a hajó csak duruzsolt egész éjjel, úton velünk a búvárálmaink felé.

“Read More”

  • 0

Karel Gott, Lady Karneval és a búvárok

Olyan kevés a jó buli, hogy már a harmadik percben azt sajnáltam, hogy a korábbi rendezvényekről hiányoztam. De hát, végre, itt toporugtunk Hegyeshalomban a kavicsos vízparton, ami Ady szavaival élve a magyar ugar kifejezés példáját hozza, főleg ha az osztrák területhasznosítás gyakorlatát ismerve gondolok bele. Igen, itt voltunk, az alig változott “halmi” tavon, ahol most a Karnevál sátrai sorakoztak, kívül pedig sorokban a látogatók autói. Páran itt sátraztak a tavon, páran pedig a környék szálláshelyeit foglalták, ami érezteti a fesztivál mottóját: sörök, pálinkák és baráti társalgások folynak egymást rég ismerő, rég látott búvárok, oktatóik és persze pár szervező, utaztató és gyártó cég jóvoltából. Legfőbb kapcsoalt a résztvevők között a szervező maga a Lighthouse DC, akit Dahabból és szafari hajójáról ismer a közönség határainkon túl is, így nem csoda, hogy a szlovák nyelv meghaladta a magyar használatát. Itt volt a Cressi, a Divelabs és persze a helyet adó Deepex búvárbázis szakembergárdája.

Az alapanyag tehát adott volt, már csak az agymenés kellett hozzá. Akik jelmezt húztak, azok bizonyították, hogy enenk sem kellett hiányát szenvedni. Volt itt Hófehérke és 7 törpebúvár, Freddy Kruger (személyes kedvencem) vigyorgó dekoltázsú cseh leányzók és gyíkot sétáltató ősemberek, plusz mindenféle farsangi kellék búvárszerkóval kombinálva. Szervezői csúcsot nem sikerült dönteni, azaz anno volt már 133 jelmez, ami merült, köztük zseniálisan kivitelezett ötletek – lsd. a rendezvény előző anyagaiban.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A show a bográcsos főzőversennyel kezdődött, vagy 8 helyen lobogtak a fűszeres illatú étkek. Az ergya esős idő elől sátrak nyújtottak fedezéket, de a búvárkodni indulók már készülődtek a vízbe. Ugyanekkor sokan a vizipipák sátrában ültek dahab módra, mások a Kabai szervező rumkollekcióját tesztelték – és akik itt a merülés nélküli ösvényen haladtak, azok már a sörcsapoknál és pálinkakínlóknál derülhettek.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Mi magunk is a gyors merülésre voksoltunk, nehogy a kísértések eltántorítsanak józan céljainktól. 31,5 méterig merültünk, az 52 perces kör alatt. A kotrásból itt maradt szállító szalag romjain jutottunk lefelé, de volt itt egy autó és egy utánfutó is “installálva” a búvárok kedvéért. Maga a lejtő a part vonalát követi, ideális terep mondjuk egy kezdő tanfolyamhoz. Találkoztunk pár kishallal, sügérrel – mitől jött a gondolat, hogy ahol kishal megterem, ott a nagy sem éhezik. Egy félszeg, negyven centis csuka bizonyította tételt.

“Read More”

  • 0

Harcsakaland csukával



Többször hallottuk, hogy harcsákról mesélnek a búvárok. Látni annál kevésbé sikerült még pontyon, sügéren, csukán és rákon kívül, miközben néhamég angolnát is kergettünk. A harcsa, az valami más – véltük eddig. Aztán idén, több merülés során is összefutottunk vele, mégpedig a csövekben, kedvenc tréninghelyünkön. Itt nyáron, még barátságos 20-22 fok hőmérséklet uralkodik 5 méteren, így a játszótérként funkcionáló csövet gyakran látogatják a búvárok. Hét közben, mikor kisebb a buborékeregetők száma, akkor sikerült nekünk is összefutni a szélesfejű bajszos nagy hallal.

Külön meglepő volt, hogy a cső alját mindenféle rákláb, olló és bizony kagylódarabok borítják, mintha valami víz alatti ütközet maradványai fölött gázolnánk át. Vagy mint egy primitív óriás barlangjában az étkezés nyomai árulkodnának a menüről. A félhomály mélyén pedig ott kuksol maga a ragadozó, a széles fejű, köpcös harcsa. Egyikünk a cső egyik felén elindul, ő a hajtó. Mi többiek a cső kijáratánál bújunk félre, lélegzet visszafojtva, félrehúuódva kívűl, miközben fél szemmel a belső oldalt figyeljük. A fényképező videó módba kapcsolva rögzít, ahogy megindul kifelé a homályzónából az a valami…

harcsa-kerasub

Izgalmas pillanatok, ahogy a nagy hal az ember arca felé úszik.

A kijáratnál kicsit megtorpan, észlelve a leskelődőket, majd felgyorsítva kitör a gyűrűből, hogy komótosan tovább ússzon. Megzavarták, de tanyájára visszatér, ha nyugodt lesz a helyzet. Hiszen ennél jobb helyet, keresve sem talál!

Csodás videó készült, bár a fényképek sokat nem adnak vissza. Ezt követően 15 méternél futottunk össze a tó egyik impozáns csukájával. Sőt, ez már fotogén módon megörökítésre is került! El kell mondani, hogy az édesvízi merülésnek is megvannak a szépségei – ugye barátaim?

csuka-kerasub


Barlangi bújócska

Blogtár