Jubileum

  • 4

Jubileum

A merülések nyilvántartása a katonai és ipari búvárkodásra visszavezethető tradíció. Onnantól kezdve, hogy civil időket élünk és senki nem kéri számon a merüléseket, nincs is nagy szerepe a logbook vezetésének. Hogy ez mekkora tévedés! –  és mennyi magyarázat rá! Egyrészt sok az idióta, túlbonyolított bejegyzési forma, másrészt meg úgyse kell igazolni a merüléseket, hiszen nem pénzt, fizetést kapunk a merült órák után, hanem a bázis számításai szerint perkálunk úgyis. A kényelmes, punnyadt búvárnak nem hiányzik, hogy írogasson. Csomóan 50, vagy százas szám után profinak érezvén magukat hagynak fel a vezetéssel. Akad aki elveszti, van aki elpakolja a merülései nagy könyvét. Az öreg profik hasból három, négy, hatezer merülésesnek vallják magukat, meseszámok bajnokai ők. Ők vagy lódítanak, vagy csak ugye a kerekítés csapdájába esnek.  Ha nem, akkor én természetesen kopasz kis kezdő vagyok ezen öreg harcsákhoz képest. Talán ezért, talán mert Murphy így akarta, ez a mostani emlékezetesre sikerült diving volt, ahogy egy nagy jubileumhoz illik.

Ikuani. Erőteljes áramlásiról híres driftelős hely, sok halat ígér. Nincs megállás, visz a víz, vörös fokú készültség. Csak mert ha az ember nem vigyáz, akkor simán a reef tetején átpenderíti az átbukó áramlás. Minden ellenállás értelmetlen: a víz az úr. Ezért nem kopasz kisgyerekeknek való játszótér, megnézzük, mikor, kit hozunk ide. A vendégekkel nem is volt gond, túl voltak a bemelegítő merüléseken, amúgy meg évtizedes múltú aktív, sokszázmerüléses polgárok – akik már a nyolcvanas években Vörös tenger rajongók voltak.  Nos, a baj velem volt…

“Read More”

  • 0

Paradise Dua

Lehetne mondjuk 47 is a neve, de mivel ősöktől örökölt koordináta kettes (dua) bejegyzéssel, hát ez lett a paradicsomhoz ragasztva. Ezen a koordinátán három merülést követtem el. Egy szép driftelést a végén Wobegonggal, a másikat Shark Garden storyként, míg ezen mostanit “Curve” néven tudom tálalni, hiszen mint egy lekerekített asztalvég olyan a hely. Úgy is mondhatjuk, hogy számítottam két lehetőségre, de arra nem, hogy megint újat találok.

Én a talapzatig merültem, ahol egy kis zátonygerinc lejtett kifelé: 27 méter, barakuda suli, de szülői értekezlet lehet éppen, mert tiszteletre méltó felnőtt méretű mind. Áramlás nem igazán lengedez, zátony végi a feeling. A reggeli napsütés pont ide leér, a homok ragyog tőle, a környezet mély kék (persze 27 méteren mámorító is lehetne akár) egyszóval idill kiindulópont. Megsaccoljuk a helyes irányt, avagy hol nem szaladunk bele szembe-vízbe találós kérdés.  Csorgunk csak, majd egy sweetlips kiránduló csapat érkezik balról a kékből, határozott haladási alakzatban iramodnak felém és mellettem el. Napközben jó sweetlips valami korallblokk zugai mellett formál alvó alakzatot, ezek meg most kóvályognak haza. Hogy mivé lesz ez az óceán! – zsörtölődöm, hisz ezért nem lehet senkit megtalálni, mindenkit mindig keresni kell. Na, csorgunk tovább, felfele oldalazom az amúgy szép kis meredélyen. Kanyarodunk egy körív mentén ami azért jó, mert nem ér hirtelen véget a zátony, mielőtt kezdődik. Mire átkerülünk a másik oldalra fenn vagyunk 12 méteren, szép korallkert terül el a belső oldalon. Ha lenne még időnk, akkor átúsznék, megnézni milyen széles ívet kerültünk meg, de egyben kell maradni, hiszen vendég levegője véget ért, öt méteren hát kibuborékoljuk a biztonsági időt és felúszunk. Át fogom írni ezt a koordinátát háromra. Aztán meg meg fogom tudni, hogy először hol merültünk itt. Azon kívül van még időm és lehetőségem Paradiseokat merülni, úgyhogy ezen sorozat olvasóinak örömére: folytatjuk.


Aktuális események:

Trydive: Április 1. Vulkán Fürdő
OWD-kezdő búvártanfolyamok
Búvárbörze: Április 7.
Tauchturm: Április 15.
Pünkösdi Adria: május 18-21
Kostrena: Június 8-10
St Johns: Július 1-8
Neufelder See
Feketenyék
Dahab: Szeptember 15-22
Szafari: Október

Barlangi bújócska

Blogtár