November rain, avagy Silo Advanced

  • 0

November rain, avagy Silo Advanced

Sutba dobtuk az összes időjárási elemzést, ami novemberben azért nem a legbölcsebb dolog, ha az ember az Adriára indul búvárkodni. De hát, ha egyszer pezsgett bennünk a merülés utáni vágy és azt csak az eszetlen optimizmus überelete, ráadásul hatszoros kiszerelésben, akkor menni kell. A szükséges készségek tehát Gömbi, Sumi, Vasiati, Beni, Zénó és Karas formájában valósították meg a Silo – Peltasatis – Roncsexpedíció búvártúrát.

Ha Silo, akkor Neptun, ha ismerős, akkor Szarka Géza aki keretet adhat a projektnek. Persze nem lehet mindenki kőkemény, neoprénben merülő fóka, így én spec száraz ruhában szárazon próbálom megúszni a merüléseket, Zénó pedig a Divelab-os szkafanderének tart mélységi próbát. Tehát többi hősünk neoprénben áll helyt.

silo_surface.jpg

Az idő ugyan eső utáni esőre álló, azaz szakaszosan fürdető November Rain, már merülés előtt van alkalmunk ázni kicsit. Az első merülés egyben checkdive a Silói roncs. Szakmailag a bevállalós Advanced Diver kiképzésbe illik, hangsúlyozva a „na most látjátok, miért fontos a checkdive” mondandót. Pontosan el lett magyarázva, hogy az üdvös kivétel szemlélteti, hogy miért NEM ugrunk hát checkdive gyanánt egy szép mély hajóroncsot csoportos felállásban. Röviden magyarázva: mert a komplikációk első merüléskor adódhatnak a felszerelésből adódóan, amiket idő korrigálni, illetve az emberi faktor sem az a fajta, hogy a hétköznapok rutinjából kiszakadva harminc méteren kolbászolhasson profin, mintha ez lenne a rendszeres napi rutin része.

Bevállaltuk. A kis hajón magunk elé engedtük a másik magyar csapatot, majd elkezdtük a besúlyozást, ami igazolta, hogy érett a banda a haladó fokra. Alig 10 perc alatt , rendezetten merülve az árbockosár magasságából ereszkedtünk a sűrű halrajokon keresztül a roncsra.

“Read More”

  • 0

Checkdive: Manta Point

seahorse_boat.jpgNem volt sok idő benyomásokat gyűjteni. Egyszerűen a csapathoz vágódtam és ott találtam magam a Manta Point-on. Másfél órányira a bázistól van a hely, két zátony között áramló vízben kell hasalni: ez egyszerre kajálda, illetve tisztogató állomás a rájáknak. Két féle is kering itt, jellemzően a fekete ördögrája, azaz mobula helyi névvel illetve, meg a manta, a nagy fehér hassal. A csapat hogy ne zavarja meg az állatokat lehasal a fenékre, a “nem mozog!”, “nem lélegzik!”, a “szemét óvatosan forgatja és figyel!” – utasításokra. Ezek a nagy, akár öt méteresre is megnövő állatkák meg csak kerengtek körülöttünk-mellettünk elhúzva, néha hármasával sokkolva bennünket.

Fenséges látvány. Jómagam ugyan a csoport körül figyelgettem és bármelyik nagy sziklánál leálltam volna. szemlélődni. Meg kell mondani, minden várakozásomat felülmúlta az élővilág. Ez a délutáni harmadik merülésen, Pulau Urun bugyogtatva át kellett értékelnem: ez a hely mégcsúcsabb volt! Ugrás után rögtön elragadott az áramlás, mintha egy nagy porszívóba szippantottak volna, úgy kapott fel a víz. Lobogott körülöttünk minden, miközben expreszként száguldottunk előre benne. Fajmeghatározás volt: itt minden van, minden él.

Mint később kiderült a szakirodalomból, itt olyan 1300 halfaj él (Maldív 800, Lombok 850, Sipadan 950, Wakatobi 970, Milne-öböl 1100) a föld koralljainak háromnegyede megtalálható itt, amiből cca 600 kemény-korallfaj. És akkor arról a sok-sok legyezgető gorgóniáról, szivacsról, algáról, moszatról nem is beszéltem, amik itt szoronganak a dúsan benőtt sziklákon. Valószínű, hogy hasonlóan pozitívan ítélte meg a helyet az Ausztrál professzor is miután egy óra alatt 284 fajta halat regisztrált. Ez több, mint a Karibi szigetvilág és Vörös tenger halfaja összesen? – ezt mondják kérem. Azért a Wobegongot (szőnyegcápa) simán felismertem, de mi lesz a sok mütyűrrel? Főleg akkor, ha ezek a kis színes snecik állandóan nyüzsögnek, bújnak. Makrósoknak tutti a hely, főleg ha akarnának mandarinhalacskát is fotózni, mert itt az is van. Csak most kezdem felmérni, mi minden van itt. Elképesztő!


Barlangi bújócska

Blogtár