Szellemek
Category : Blogroll , Karas diving blog , Kerasub DC , News , Papua Paradise , Uncategorized
Úgy tűnt, mintha a tenger szándékosan rejtegetné előlünk. Van aki már látta, van aki szerint amott volt, van aki meg hallott róla. Szóbeszéd tárgya. Az súrolja a lehetetlent, hogy mikor Indonézia szerte a búvárok felfedezik a helyeket, akkor mindenhol felbukkannak, hát nekünk ne lenne? Így aztán elmondhatom, hogy régóta folyik a “szellemvadászat”. A kutatás tárgya a ghostpipefish nevű kis lény, amely fotósok és búvárok keresett alanya. Egyfajta biospot, a makro kategóriából. Örömmel jelentem, hogy előkerültek az első fix példányok.
Emberünk suttogta a minap, hogy a falunál kell merülni. Ez macdive hely, jó lesz, csak körül kell nézni. Az első pillanatban igazat adtam neki, ahogy szemem körbefutott a sivár homokos vízfenéken.
Valóban tipikus kikötői táj, az emberi jelenlét lesüllyedt melléktermékeivel. A kikötők védett, álló vize, a gyarapodó rejtekhelyek, a tápanyagok egy olyan kombinációt adnak a világ minden táján, ami egyszerűen speciális élőhelyet kínál. Itt Pápuán sincs másképp. Ami a jó, hogy a vízből hiányoznak a mérgező anyagok egyelőre, mint pl. akkumlátor, dús szennyvíz, no meg vegyszerek. A hely idill azért: hajóroncs, lavórok, farönkök, fűfoltok, meg sok sok üledékes homok. Első neki futása pedig öt darab szellemtűhal két családból.
Tutti visszatérő hely: mivel fotósból van kettő, én a video kamerával csatlakozom a bandához. Hozzánk meg a fél falu nézőközönségnek. Valószínű néznivaló erre fele nem sok más minden akad, no meg tv sincs.
Mint kutató merülés viszünk kereső guidokat bőven és hajrá! – átfésüljük a terepet. Eredmény: a téma még frankóbb, találunk medúzát cipelő tengeri pókot, pár jóképű nudit, morgóhalat, meg jópofa rákokat. Mit mond a fotósunk a második rámerülés végén? Hát hogy ha addig kell is lenn maradnia, de vissza fog még jönni egy olyan istenes igazi szellemkép végett. Oké, de eddig mit csinált akkor? Én elégedett vagyok, köszönöm. Másrészt még van más merületlen hely, keresett látnivaló, kiderült, hogy mi az, amit keresni kell. Éppen eljött az ideje még újabb helyek megismerésének.
2 Comments
Tóth Gábor
2010-02-17 at 5:05 pmHát mit is mondhatnék Neked Karesz. No comment? Nem mondom, hogy nagyon irigyellek, inkább azt, hogy baromira.
Mennyiből lehet összehozni egy ilyen túrát ott feléd. Nekikezdek spórolni. Az írásaid jók, a filmek tetszenek, de hát jó anyagból könnyű dolgozni.
Innentől kezdve nem hiszem, hogy Montenegróba visszamész.
Üdv. a havas Pestről és Budáról
Gábor
Karas
2010-02-20 at 5:58 amMontenegro saját felfedezés, amit szép emlékként őrzök. Mint ahogy a filozófus mondja, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, úgy én sem megyek vissza Montenegroba. Mert változik és már nem ugyanolyan, azaz nem azt jelenti amit eddig. Szerintem a 2009 volt a vízválasztó év. Ha újra megyek, akkor látogatóként, vagy éppen utazóként térek vissza, olyan új helyeket keresve, ahol még nem jártam. Remélem Dragannal merülök is egy kicsit majd, vagy akár pár ismerőst is magammal viszek. Ki tudja?
Most tényleg a búvárálmaim beteljesülése felé járok. Messze jutottam már. Túl messze hogy sok látogatóm legyen. A repülőjegy teljes ára 970 EUR körül van most. Ehhez jön hozzá az itteni kaland… Azt hiszem, az emberek 99% csak sóhajt az árak láttán. Ahelyett, hogy meglátogatna. Lehet, hogy rossz helyen vagyok? 🙂