Mederszemle

  • 0

Mederszemle

Mindent, de mindent körbejártunk. Tudtuk a megközelítés két módját, az összes útelágazást, a távolságokat és a menetidőt. Tudtuk, hogy milyen idő lesz a kérdéses napon: délután felhősödés, majd zivatar. Azt az egyet nem tudtuk, ami fontos lett volna.

Derűs hangulatban döngettünk Tragöss felé. Zsákfalu, fel a völgyben, körben hegyek magasodnak és zárják el a továbbhaladást. Onnan ered a patak és ott leledzik a tó, a híres öt fokos gleccservizével, hogy minden szezon elején búvárok százai hódoljanak a zöld merülésnek. Igen, Grüner See. A zöld pedig a felduzzadt tó, elöntve rétet, erdőt pár hétre, mikor is a búvárok és halak uralják az amúgy gondozott turitaösvényeket.

Idén a búvárok távol maradtak, ahogy a vízszint sem érte el a kívánt szintet. Döbbenet, hogy idén mennyire nem telt fel a tó, ezt mutatták a körben lerakott hordalékok. Úgy tűnik, idén a gleccserek és esőzések vize nem jött le hírtelen. Kevés volt a hó – mondták a helyiek. Hát, az biztos, hogy mikor a cuccokkal odadöngettünk a parthoz, csak a köves medret láttuk, annak teljes mélységével. Megemlékeztünk az elmúlt évek víz állásairól, fotóztunk, videóztunk, a mederben trappolva, át-átkelve túráztunk. Korábban úgyis terveztük, hogy jövünk nyáron, kis víznél is. Na, ezt akkor most kipipáltuk. A búvárcuccok elkerülték a megmártózást, szárazon húztunk haza. Csak a kocsikat mosta a délutáni zápor.

Tehát, aki készülne, az felejtse el idén a Grüner See merülést. Ha pedig majd valaha tervezné majd, akkor ne habozzon a vízszintre rákérdezni közvetlen indulás előtt. Záróképként pedig nosztalgiavideo az archivumból: Ilyen volt anno.


  • 0

Passage

passage_1.jpgEl vagyok maradva ezzel a beszámolóval, de csak mert folyamatosan úgy érzem, hiányzik valami még hozzá. Valóban nem teljes a kép, azaz nincs is igazi foto. Igazin azt értem, ami olyat üt, mint valóban ott lenni. Emlékszem az arcokra, az első túrámon: a csapat anno leszavazta az itteni merülést, így aztán eleve készületlenül, cucc nélkül néztünk csak ki a fejünkből.  Hogy ez mekkora hiba volt, na azt próbálom itt bemutatni.

A “köz” elnevezés két sziget közötti másfél kilométeres átjáróra utal. Olyan az egész, mintha egy trópusi folyón hajókázna az ember. Ez kétirányú, amit az árapály vezényel. Láthatóan folyik a víz: az alámosott sziklafalak alatt árnyas üregek, a kanyarokban védett, homokos öblök, a sziklasarkantyúknál a megforgatott örvénylő víz teszi élménnyé a mártózást. Heteket elkempingeznék itt.

Merülés: folyómeder sablon, csak jobb a látótáv, (5-10 méter) mint mondjuk otthon a Rába sodrában. A víz azonban ugyanúgy áramlik, érezni kell, hogy az ember játsszon vele. Itt jön a képbe a currenthook. Abszolut kényelmi eszköz a kapaszkodásban, ugyanis legjobb egy fix helyen percet elidőzni és figyelni az áramlásban elhúzó halakat. Időzítésre nincs sok alternativa, napszakhoz igazodunk, mikor a trópusi Nap a zenitjéről tűz le, akkor a barlangokban táncolnak a betűző fénysugarak. Hogy ehhez milyen áramlatot kap az ember, az végül is közömbös. Ha fordul a víz, akkor is kavargás van, csak akkor komfortos az expedíció, érezni a lényeget, de az embernek nem kell kapaszkodnia, megússza kisebb lapátolással. Ha rendesen süvít az áramlás, nos akkor meg nincs sok varia, vagy kiköti magát, vagy halad az árral. Ez esetben 10-15 perc alatt végigsöpör az amúgy kopár mederfenéken.

Kérdés: mit is kell nézni azon kívül, hogy folyik a víz? Nos, a középtájékon az üregek, azaz a barlang nyújtja a fő megállni valót. Szerencsémre a csoport nem igen állt meg itt, ezért vége tiszta, fel nem kevert körülmények között tudtam körbe úszni a helyet. Trapézhalak függönyként lebegtek, a fény táncot járt, mintákat rajzolt a sziklákra, ahol hatalmas, színes szivacsok terpeszkedtek. Más árnyas aláhajlásoknál a mélyebbről ismert gorgóniák legyezőszerű körvonalai bukkannak elő. Déltájban a fény ezeket is érinti, ilyenkor lehet látni az igazi színeket… Akad nudiwall is, de jómagam mindig a sziklakert felé fordulok. Majdnem elsüllyedt Stonehange ami itt van, játékos óriás által egymásra dobált sziklatömbök. Mindez a fő sodorvonalban, úgyhogy éppen áramlás függvénye, hogy sikerül megélni az ezekkel való találkát. Elképesztő élmény a Passage, kihagyhatatlan. A felszínen ugyanígy mesés.

passage_skull.jpg

A forgatókönyv szerint lehet kicsit fürödni, úszkálni, letusolni édesvízben. Itt ebédelünk, majd megyünk tovább a denevér barlanghoz, ahol helyi tradicionális temetkezés nyomait is megnézhetjük. Robogás a limestone szigetkúpok között, issza az ember szeme a látványt. Csordultig, mikor elérünk a szent helyekre. Nem vagyok egy temetőbe járó típus. Ez meg pláne túl erős, a csontok a temetetlenül hevernek, a koponyák üres szemgödrei a semmibe tekintenek. Színpadi kellék a Hamletből, vagy egy elmúlt idő legendás hőseinek maradványai? Koponya és lábszárcsontok, idő ette ruha foszlányok… Két verzió van. Egy: hajóról szemlélődünk és nem háborgatjuk a nyugvókat. Kettő, partra szállunk és felébresztjük a szellemvilágot.

Direkt járat vissza a szigetre. Ha van még időnk és nem hullámzik, akkor még lehet egy fotós-fürdős szigeten megállni. Ha okos dolog haladni, akkor minimum két óra innen még hazáig. Legutóbb szerencsénk volt: Mansuár szigetén túl, találkoztunk egy bálnával.

Haladunk csak, hosszúnak tűnik az út. Mire megérkezünk mindenki hallgataggá válik. Pörgős nap, két merülés, sok óra hajózás és sok-sok élmény. Valóban nem tudom képekbe önteni. Maradjunk abba, hogy látni kell, semmi nem fogható ehhez. Mivel nincs semmi anyag, hát mellékelek egy szép, profi Pápua feeling videót. Profi film, engem elvarázsolt!


  • 0

Videográfia

Fóbia a javából, ha az ember belelendül. Mondjuk ha belelendül, akkor a kiadás, költség vagy éppen a drágaság szó fedi igazán a víz alatti filmezést a szinonima szótárból. Annál türelmesebb vagyok, hogy felesleges költségekbe verekedjem magam, de hát a szükség nagy úr: két darab makro lencse, egy méretes széles látószögű port, színszűrő filter, de még a fényképezőhöz port adapter is került a házhoz. Thanx Emő! – persze ezzel a két szóval nehéz is leírni, mennyire jó, hogy vannak, a számokat meg hagyjuk, pedig jó maláj áron került birtokomba a portéka. Annyit azonban le kell szögezni: ezek nélkül nulla az egész, legalábbis a különbség ezt sugallja. Másrészt, így is az optimális körülmények fogságában van az amatőr de kompakt technika büszke tulajdonosa – még ha az a technika egy Panasonic HDC-100 as kamera is. Így aztán próbálkozunk, főleg a körülmények és módszerek alakításában.

spider3_led.jpg

Spider 3 néven elkészült a Kerasub lámpatartó rendszer.  A lényeg, hogy sikerült megbízható minden fele forgatható karos lámpa rögzítést kreálni, amin a két Kowalski speed vidáman egyensúlyozhat. tudom, tudom, ma a világítástechnika csomó jobb lehetőséget kínál, de ezek egyike sem olyan kézenfekvő, mint az én meglévő két lámpám. Emez ingyen meglévő, tölthető, gyors és hatásos fényerő, míg minden ettől eltérő rendszer 1000 EUR-nál indul. Két példa: FA-MI potom 1400 EUR-tól, vagy egy makróhoz optimális Werner-Light LED 1200 EUR-tól. Előbbit Dragan barátomnál tanulmányoztam, utóbbit most volt szerencsém tesztelni. Előre bocsátom, hogy szívfájdító eredménnyel.

“Read More”

  • 2

Szellemek

ghost3.jpgÚgy tűnt, mintha a tenger szándékosan rejtegetné előlünk. Van aki már látta, van aki szerint amott volt, van aki meg hallott róla. Szóbeszéd tárgya. Az súrolja a lehetetlent, hogy mikor Indonézia szerte a búvárok felfedezik a helyeket, akkor mindenhol felbukkannak, hát nekünk ne lenne? Így aztán elmondhatom, hogy régóta folyik a “szellemvadászat”. A kutatás tárgya a ghostpipefish nevű kis lény, amely fotósok és búvárok keresett alanya. Egyfajta biospot, a makro kategóriából. Örömmel jelentem, hogy előkerültek az első fix példányok.

Emberünk suttogta a minap, hogy a falunál kell merülni. Ez macdive hely, jó lesz, csak körül kell nézni. Az első pillanatban igazat adtam neki, ahogy szemem körbefutott a sivár homokos vízfenéken.

Valóban tipikus kikötői táj, az emberi jelenlét lesüllyedt melléktermékeivel. A kikötők védett, álló vize, a gyarapodó rejtekhelyek, a tápanyagok egy olyan kombinációt adnak a világ minden táján, ami egyszerűen speciális élőhelyet kínál. Itt Pápuán sincs másképp. Ami a jó, hogy a vízből hiányoznak a mérgező anyagok egyelőre, mint pl. akkumlátor, dús szennyvíz, no meg vegyszerek. A hely idill azért: hajóroncs, lavórok, farönkök, fűfoltok, meg sok sok üledékes homok. Első neki futása pedig öt darab szellemtűhal két családból.

Tutti visszatérő hely: mivel fotósból van kettő, én a video kamerával csatlakozom a bandához. Hozzánk  meg a fél falu nézőközönségnek. Valószínű néznivaló erre fele nem sok más minden akad, no meg tv sincs.

kampun.jpg

Mint kutató merülés viszünk kereső guidokat bőven és hajrá! – átfésüljük a terepet. Eredmény: a téma még frankóbb, találunk medúzát cipelő tengeri pókot, pár jóképű nudit, morgóhalat, meg jópofa rákokat. Mit mond a fotósunk a második rámerülés végén? Hát hogy ha addig kell is lenn maradnia, de vissza fog még jönni egy olyan istenes igazi szellemkép végett. Oké, de eddig mit csinált akkor? Én elégedett vagyok, köszönöm. Másrészt még van más merületlen hely, keresett látnivaló, kiderült, hogy mi az, amit keresni kell. Éppen eljött az ideje még újabb helyek megismerésének.


  • 0

Fényképező a filmiparban

Láttam én már csapnivaló fotókat, rezgős, színtelen videókat. A fő ok: nema megfelelő tudás és körülmények övezte felhasználás. Benne van a pakliban. Emellett a meglévő technikák maximális minőségi felhasználására törekvés cél. És itt jön a képbe a hír: fényképezővel készülő kisfilm!

5DMarkII_in_action.jpgÁlláspontok meginognak, ahogy megy az idő. No nem alapjaikban, hanem számolni kell a kivételek elvével- miszerint mindig vannak ellenpéldák mindenre. Jelen esetben a csúcstechnikák alkalmazhatóságát kell átgondolni, és máris vakarjuk a fejünket. A tétel szerint: Mindent arra használunk, amire való. Videókamerával videózunk, fényképezővel fényképezünk, telefonnal meg… Ha minőségre törekszünk, meg főleg. Erre itt a konkrét ellenpélda: a Canon 5DMarkII mozit készít. A specifikáció szerint egy no-budged filmhez tényleg lehet jó választás, főleg ha a nem olcsó és alap optikai tuningokra gondolunk, ami egy tükörreflexes kamerába beépítésre kerül, ill ami objektíveket ráapplikálhatunk tetszés szerint.

Az eredményre kíváncsi lennék, pl. a mozgásokat és fényváltozásokat milyen kontraszttal kezeli a gép? Mit tudhat stúdión kívül, az életben? Vajon elképzelhető, hogy majd a víz alatt is megmutatja? Ezzel nem kell várni: a gép máris lenn van és merül, köszönet számos gyártónak (Zillon, Ikelite, és mások. Teszt). A kérdés eldönthető: mire jobb az egység: fotózásra, vagy videózásra?

(Tesztfelvétel: szerkesztve, filterrel turbózva: minőségen látszik hogy profi? ugye nem) Én szkeptikus vagyok. Maradok a kamerámnál ha videózni vágyom. Inkább abból fejlesztek a csúcsra,  mint egy fényképezővel próbálkozzam. A felhasználhatóság  és a lehetséges végeredmény szerintem így kecsegtetőbb.


Aktuális események:

OWD-kezdő búvártanfolyamok
Tréning: november 25.
Tauchturm: december 9.
Akció, december 15-ig: Északi Szafari: 2019. április 14-21

Barlangi bújócska

Blogtár