Máltai napok
Category : Blogroll , Uncategorized
Mediterrán vizeken már lehet merülni – jószerével egész évben. Ezért mentünk Máltára – ha nem is merülni. Te jó ég, búvár létemre, ez másodszor esik meg velem, hogy új tengeri országot merülés nélkül hagyok. Pedig, hosszú a lista, mi is vár a víz alatt.
Fapados repülés, autóbérlés a reptéren. A kormány a másik oldalon, közlekedés brit rendszer szerint bal oldalas. Elsőre olyan az egész, mintha újra tanfolyamon lennék és első városi vezetésem alkalmával izzadnék. Minden más gépjármű ellenség, gyorsabb, lendületesebb és offenzívabb nálam. Eltart egy darabig – 3 napig is – mire a közlekedés részévé válik ügyködésem.
Ez alatt a pár nap alatt mind Valetta, mind Mdina, Popeye Village, Mellieha, Rabat, Hagar Quim Temple, iz – Zurrieq alias Blue Grotto, no meg Gozo teljes bejárása adott alkalmat a gyakorlásra. Szóval, a közlekedés. Nem száguldanak durván és simán leveszik, hogy turista keresi a kocsi helyét a volán mögött. De eljutni a célba, nos az nem egyszerű, ha az ember nem ismeri a térképet és nem tapasztal meg pár balos aranyszabályt, illetve a fő irányokat. Ki van táblázva minden, de hogyan?! Sok szerencsét, avagy segít a gyakorlás. Parkolni kész szerencsejáték, elsőre lehetetlen küldetés – de megoldható. Parkolási díjak tekintetében meglepő, hogy nullával megúsztuk, ami pozitív erény egy BP belváros pénzbehajtási parkolókultúráját alapul véve.
– avagy zárórák a tengerbiosz szakkörnél. Boda Richárd egy olyan témába vetette bele magát, amire szerettünk volna az egész búvárállományt a terembe préselni – sőt, még azon is túl. Tény, hogy a víztől való félelem a vízben csap tetőfokára, főleg, ha a képzelet a cápával azonosítható démon jelenlétét is előrevetíti. Ricsi magával ragadott ezekbe a mélységekbe, ahol összefuthattunk óriás kalmárral, az arra vadászó cetekkel és persze magukkal az évmilliók óta jelen lévő cápákkal, a tenger őslakóival.
