A csatornán átvágni nem volt egy almáspite-piknik. A DVD -introra kívánkozott, ahogy a hajóhoz képest nagyokat hintázott az egész horizont. Mindenki csendesen igyekezett magába folytani a gyomortartalmát, élénk beszélgetéseknek nem kedvezett az út ezen szakasza, ahogy az olvasgatásnak sem. Csend honolt, amit néha egy egy zuhanó, huppanó, boruló hang tört meg. Emberi csend volt ez. Bezzeg a hajó eresztékei nyikorogtak, a felcsapó hullámok és a süvítő szél társalgott egymás szavába vágva. Jó volt védett vízbe érni, biztosan állva a lábakon. Dunraven merülés, Mahmudat – szólt a merülésre hívó harang.
Dzsannihoz képest milyen lesz? – kérdezték a hölgyek as komplett briefing után. Rövid mérlegelés után úgy gondoltam, rá bírnak venni a zátony merülésére. Nem bántuk meg, nagyon kényelmes háromszöget úsztunk, rengeteg kecskehal, lágykorall és szép reef okozott örömet.
Éjszaka ugyanezt a kört merültük meg, ami nekem kifejezetten tetszett. Volt egy kis varázslat, ahogy az embert áramlás sodorja, majd hozza vissza… Kimerültünk, a 4 merülés leszívott. Másnap Ras Mohammednél ugrottunk.
Hajóról ugrottunk Shark Yolanda sarkánál, de nem értettünk egyet a két körös verzióval. Szerintem egyszerre 24 búvár azért ne induljon neki a kéknek, így aztán maradtam a végére csapatommal, míg a másik 3 csapat, 18 buborékeregető már elmerült. mindenki együtt ugrott, csak mi 1 perccel később. De jó volt ez így.
Okés mindenki, pár méteren figyelem az áramlást, felmérem amit kell. Shark reefneél szembe jön az áramlás a sarkon, a Snapperek be vannak húzódva a laguna tövébe. Látom, hogy az előőrs 25 méternél fújja maga mögé 45 fokban a buborékot és veszettül lapátol előre. Szembe áramlást kaptak. Mi kint vagyunk, 20 méterre a faltól, itt másképp érződik még a vízmozgás. Mérlegelek és összeszedem a csapatot, jönnek utánam szépen. A laguna felé indulok, érintve az impozáns halrajt.Visz a víz… Az egész merülés a laza csodálkozás merengésében telik. 50 percig húzom még sok levegőt harapó csapatommal is, Satellite reefet is kerülve Yolanda felett a nyílt vízre sodródunk, bójalövés, taxi a hajóhoz. Kedvenc merülésem, classikus drága Shark Yolanda!
Irány Tiran! Thomas reef. Gyönyörű. Valami igézet a mélységből, ahogy az ember a platón sétál, mintha más bolygón lenne. Pedig alig 25 méter a felszíntől. Ahol a plato véget ér, kezdődik a Thomas canyon. Trimix, mélymerülés – még visszajövünk, hogy a boltívek alatt átúszva szétnézzünk a mélyén – fogadom meg. Igaz, hogy a teliholdas áramlások fura ideját éljük, de azért 2 áramlással szembeúszó csapattal is találkozunk. Na, ez legyen a legnagyobb vezető hiba 🙂
Woodhouse: drift and dive. Fordított irányban megyünk, ettől más.
Gordonnál nagy áramlás fogad, jót driftelünk, másokkal történik egy eljegyzés, némi nehézségek közepette. Jackson reef special: a bal korallkertet ússzuk körbe, elmerülve kis pillangóhalak között. Simán vissza is úszunk majdnem a hajóig. Némi fennforgást okoz egy leeső uszony, 54 méter, egy levegőelfogyás és némi oxigénkúra. Az áldozat profi mindezek ellenére, a probléma mindössze preventíve jellegű, a tanulság átbeszélhető – derül ki a hajón, mi is történt, míg mi mást merültünk, mint a másik 3 csapat. Guide vagyok, ismerem a vizet, a körülményeket, igyekszem jót választani a lehetőségekből – sikeresen – ezért nem vagyok különc, ugye?
Gordon éjjel. Letiltani sem kell a merülésről az embereket, sokan visszalépnek. Folyik a víz. Elementálisan, ilyenkor a hajó fényére jött halak mozognak, rajokban keringve a hajó alatti fényben. Kihagyhatatlan egy magamfajtának, még akkor is, ha végig úszni kell, az utolsó pillanatig. Erősen lobogtat a víz, ahogy a hajó végénél kapaszkodunk, ragaszkodva a merüléshez, nem tudva kiszakadni a vízből.
Anamone City és Shark Yolanda. Daharra. Varacskolás a homokpadon,ejtőzve a langyos vízben. Nem messze: éjszakai merülés.
Mériemm sorra kerül, mint újonc éjszakai merülő. Na, az áramlás adott, a víz homokot fed, Professzorunkkal hárman fél órája kavarunk. Éktelen villogtatásra fordulok hátra: kitágult szemekkel integet Mariann, tenyér élét merülegesen csapkodja a homlokának és mögém mutat. Cápát szeretnél tán mutatni? – értem meg és fordulok vissza, lámpámmal kaszálva körbe-körbe. Sehol senki. Huu, már majd becsináltam! Nem baj, nyugi van, hagyjuk magunk a hajó fényei felé sodortatni. Pl. ezért kezdjük áramlással szembe a merülést, ahogy a tankönyvek is írják. Praktikusan a hajó körül még nézegelődünk. Itt derül ki, hogy a hajó jobb oldalán a nulla látnivaló, míg bal oldala maga a paradicsom. Gyönyörű koralloszlopok között flitteres kishalak szikráznak, diszkógömböt formázva, majd tornádót, majd pulzáló csillagködöt. A formáció rendre változik és elkápráztat bennünk. Még egy húsz percet rápúpozunk a merülésre.
Aztán a felszínen ideje megbeszélni ezt a sharkos sztorit. Prof és Mériann esküsznek a cápára. Én a vállam vonogatva szerelem szét a palackom. Ahogy a palánk felé fordulok, a hajó tövében egy barna árnyék úszik el a felszínen! nagyot dobban a szívem, el is kezdek kiabálni és futok a hajó palánk mellett előre. Aki ott volt, láthatta is, tényleg van itt cápa… Egy biztosan…
Alvás és innen indulunk tovább, a Thistlegormra reggel.
