Decemberben sem veti meg a búvár ember a merülést, de hát a hideget azért nem szereti. Hideg az volt, mínuszos, jegesre fagyasztó, de célpontunk hőmérséklete 14 volt leghidegebb. 21 legmelegebb, ami kifejezetten melegnek érződött.
Maga a forráspatak és rendszere csodálatos, akváriumi tisztaságú, bár merülésre nem alkalmas mélységekkel kecsegtet. Kommandós feelingje van, ahogy a beszállóhelytől a Katona tóig végig osonunk – az osonás a víznek szól, hogy ne kavarjuk fel egymásnak, ami persze lehetetlen, mert az uszonycsapás azért ráhat a laza aljzatra.
Látnivaló maga a táj, a felszínen, maga a patakmeder, a források bugyrai, a pontyok, vízinövények és az érzés, ahogy a téli csend ráborul a tájra.
Forrás, finom, abszolút mosott homok folyósan hullámzik, ahogy visszatérő, lengyos karsztvizek feltörnek, időnként széndioxidos buborékot eregetve. Extrém látvány, víz a vízben.
A mutatvány végén forró dézsafürdő vár mindenkit, együtt örül a társaság. Az élmény jó, egyszeri – hiszen nem tudni, sor kerülhet-e még ismétlésre. Abszolút és extrém vízisport, a természet öröméért. Búvárkodni pont ezért nem való, inkább megóvni és csodálni.