Pulau Dokri

  • 4

Pulau Dokri

Ahogy a többi helyet, ezt is nevezhetjük a meglepetések zátonyának. A bázistól pár perc hajóútra, közvetlen a sarkon áll, egy nagyon prospektusba illő, fehér homokpad keretezve pálmafákkal, gyönyörű zöld növényzettel benőtt sziklahát vonzza magára a tekintetet. Lakatlan, apró kis szárazföld, közvetlen két sziget között, így aztán áramlások fogják közre. Néha nem is akármilyent sikerült megtapasztalni! Amúgy békés, nyugodt merülést kínál, ami leginkább a nyílt víz, azaz északi oldalról driftelhető, áramlás szerinti irányban.

Papírforma szerint lehet találkozni black tip reef shark, wobegong, és teknős fajták képviselőivel. De ez persze nem minden. Mondtam, hogy azért tartogat meglepetést.

“Read More”

  • 1

Mese vagy valóság?

Számomra minden az. Ahogy újdonság kutatni a Paradise reef titkai után. Mostanra végigmerültem ismert zátonyaink nagy részét, rengeteg gyönyörűséggel találkozva. Amit csak búvár kívánhat, az biztos itt rejtőzik. De mi van az ismeretlen vizek mélyén? Már csak a gondolat is misztikus és bizsergető. Valami olyan, mint a hetedik szoba a sárkány házában. A sárkány pedig mondá: mindenhova van bejárás, de az meg se forduljon a fejedben, hogy oda betedd a lábad, mert aztán halálnak halálával lakolsz érte! De hát a kíváncsiság örök, a felfedezéseket nem szabad elodázni, a zárt ajtókat nyitni kell.

Így elsőnek a Paradise reef kínálkozott a sorban. Házi felfedezőnk, és bázisalapító gazdánk, akitől származik a legenda erről a zátonyról: Paradicsomi – egy szóval. Bővebben érintetlen korall és halvilág és fantasztikum. Konkrétan: A nyílt vízen rejtőzik, 12-20 méteres tetővel, rajta pedig megtörve átrobog az óceán áramló tömege. Pont úgy is néz ki, mintha valami szörnyek laknának a mélyben: ha hajóval az ember erre jár, akkor kis forgók, örvények jelzik a vizek kavargását, a felszínre rajzolva a vonulat helyét. Ezt azonban másképp másszák, hiszen a víz alatt van. Ráadásul elég nagy területen terül el ahhoz, hogy négy merülés se adjon róla teljes képet. Maradjunk abban, hogy a helyiek tényleg hisznek a szörnyekben…

wobegong.jpgElső látogatás a sárkányhoz

Ellentétes áramlás, ami miatt jócskán eltérünk a GPS általi ugrási ponttól. Bija a helyi rangidős sámánkodik a vizet fürkészve majd vezényel ugrást. Csűrés lefele, a kevésbé éberek és lassúak vagy messze érnek a zátonytól, vagy éppen vakon süllyednek lefele. Hajszál híján a sodrás elviszi a bandát a kékbe. Egy meredély mellett haladunk a sodrással, korallok, halak, kavalkád: majd igazi express, úszni sem kell. A mélyben feltűnik egy trió, három sötét cápauszony kötelékben húz el mellettünk a periférián. Ezt a méretet már tisztelni kell. Pár blacktip no meg egy wobegong egészíti ki a cápalajstromot. A merülés végét egy sziklataréj határolja. Na innen fúj vissza a szembeáramlás, mint egy hópihét.

De mivel nem ez volt a terv, további kísérletek következnek.

“Read More”

  • 0

Eel Garden bevetés

Mivel bemelegítésnek a Blue Hole megvolt, a délutánra az Eel Gardent találtam ki. Nos, David a lengyel vezető kuncugott, de igazából azzal állt elő, hogy drifteljünk le a Lighthousig. Akkora a hullámverés, hogy simán levisz a korall mellett, ha sekélyen evezünk. De a tajtékzó hullámtörések nem kedveznek a merülésnek. Tehát  nincs itt senki aki olyan őrült búvár, mint mi.

dahab_eel_garden_walkin.jpg

Elgondolkodtató húsz percet toporogtunk a vízben, hol derékig gázolva és elsodródva, hol fel-le menetelve a part mentén. Gáborunk mezítláb szívja a fogát, Bözse szegény felborul, Balage verejtékben tocsog, én meg a kamerát lengetem, ami éppen nem bekapcsolható üzemmódnak örvend. Egyszerűen olyan keresztáramlás van, hogy nem lehet gyalogolni kifelé a lagúnához. Dagály van, könnyebb ugyan a hullámtörésen átcsúszni, de azért nem mindegy, hogy mennyire sikerül azt épségben megúszni. David kegyetlenül gondolkodik, nem is értem, hogy igent vagy nemet mond-e a helyzetre. Lezárjuk a menetgyakorlatot, driftelek egy kicsit ami teljesen egyszerű, ezért aztán Bözsével az oldalamon belevetem magam a vízbe, a fiúk Daviddel startolnak. A víz meg sodor, hullámzik, mint homok vihar olyan sűrű zacc nyel el bennünk.

Nehézség nélkül elérjük a lagúnát, csak a csapat fele hiányzik. A látás egy csapásra kitisztul, gyönyörű színes halrajok bújnak a kijárat korallgerincénél. Balra vesszük az irányt, a kis angolnakert megszemléléséhez, így pont a szemünk láttára jelenik meg két hősünk ahogy a korall tetején habzó tajtékon áttörve beereszkedik a nyílt vízbe. De hol van David?

Csöppnyi szemlélődés után belevágunk a driftbe. Visz a víz, utazunk. Úszóedzésként többször eljöttem már a kertig, nincs 25 percnyi a távolság, merülve ez már olyan 45-50 perc. Mi harmincöt perc alatt leértünk úszás nélkül. Mint kiderült, David vezérünknek 27 perc is elég volt. Nagyon aggódott, járőrözött a parton, remélve, hogy minden OK. Mondja, hogy 5 másodperc alatt elvesztette a csoportot, ilyen még nem történt vele. Izgult értünk, ugyanis a korall tetején a hullámtörés nem játék, kijárat igazán nincs út közben, a távot végig kell jönni. Volt már itt kalandom, mikor egy uszonnyal és octopusos lélegeztetéssel hoztam le embert, de csináltuk éjszakai merüléssel is. Sportos menet volt, megkönnyebbülésül kellett egy sört arra, hogy mindenki minket keresett – ezt vezetőnk nyomta a kezünkbe, aki le sem vetette a búvárruhát, úgy sisházott. Klassz menet volt – így summáznám.


  • 0

Best divers

redalert.jpgMindig a hazai a legjobb. Ezt Jóanyám mákossütije, a Csabai kolbi, a Pannónia sajt fogadtatásai is tanúsítja. No meg saját nevelésű búvárok, főleg ha ezt ki is írják egyenpólóra. Én azt hittem, elolvadok a gyönyörűségtől, olyan jól esett hogy az kész csuda! Szóval volt egy jó hetünk, az idő is kegyes volt; se szél, se hullámzás. Szakmailag komolyan vettem a dolgot, oktatóskodtam és hát belekóstoltunk milyenek is az igazi merülések. Ági, Cr@sh, no meg Iván első intrója delfinekkel? tekki.jpgPech, hogy egy nappal később jött a főcsapat. De nekik meg egy teknős úszott be Sakwa Lagunánál, deco bójalövés közben.

Amivel igazán adtunk az érzésnek, hogy életszerűen merültünk. Kezdtük a checkdive-ot, lebegéskontrollt, majd belecsaptunk a haladó tanfolyam anyagába is. Volt roncs, ami az Elmina és a mellette lévő halászhajóra is kiterjedt. Másodikra az egy jó merülés volt, kettő roncs egy merülésen! Aztán meg annyit dumáltunk a tajolásról, hogy ugrani kellett egy kemény driftet.tenyer.jpg

Persze Fanous Easten azért sikeredett egy órán túl nyúló merülést dobni. Roli teljesen kész volt a tisztogaóhalaktól, meg az én fényképezőm is. (lemerült!) patyolat.jpgEzek a halak a tenyerünkből ettek! Szó szerint, a sebekről felázott bőrt lecuppantották, belekukkantottak a fülünkbe, szánkba, egyszóval jól megszervizeltek bennünk.

Fanous West mint kemény drift. Szeretem nagyon, mert végre egy esély, ahol el tudok tévedni, ha a sodrást rosszul kalkulálom be. Élménydús lötyögés volt, miközben kolléganő cseh csoporttal mellettünk-körülöttünk bugyogott. A merülés huszadik percétől a fehérbe mentünk, azaz a térképen túl, amit a briefing tartalmazott. Egyik kis szirt a másik után jött, ötvenöt percnél igencsak messze voltunk a hajótól. Tíz perc felszíni úszás azoknak, akiknek elfogyott a levegője! Vessen rám követ, aki minden merülését terv szerint hajtotta végre, soha nem kényszerülve arra, hogy próbára tegye magát. Nos, szerintem egy haladó tanfolyam anyaga kell, hogy gyakorlatot nyújtson ilyen esetekre is. Aki nem tud a felszínen visszatérni a hajóhoz ideális körülmények között, azaz képtelen cuccban keveset úszni, az maradjon kezdő. Mert úszni tudni kell! Meg lebegni is. Meg tájékozódni. Merülőtárssal összhangban diveolni, csomózni, bóját lőni, stb. Aztán jönnek a specialitások, az éjszakai merülés és társai. A végső formagyakorlat a NAVY Seals alap teszt a bailout. Ha nincs meg, akkor kérdezzetek NAUI haladó búvárokat róla, vagy gyertek el egy tanfolyamra. Ha készen álltok, arra, hogy jobb búvárok legyetek. Egyre jobbak és jobbak.boxfish.jpgfanous_west.jpgmurena.jpg

Tehát egy hétnyi Hurghada után az én jobb búváraim hazarepültek. Nekem még van egy hónapom, hogy én is jobb legyek, mielőtt hazamegyek. De szívesen ám! 🙂


Barlangi bújócska

Blogtár