Category Archives: Blogroll

  • 0

Replay Copacobana

farkascsatÚjra nagy vízek, lsd mint a múlt héten. Miért kell egyszerre ennyi eső? ! Túra, melynek kemény magja kiskorú L Attilával bővült, Gehér fiúk ismét pályán, mások pedig hasonképp lemondták. A tó pedig ott volt, langyos, merülni való idővel, időtlen félhomállyal, benne harci rákokkal, csukával, sügerekkel és apróságok rajaival. Igazán jó kis látótáv kínálkozott, a majd fél méteres zöld növényzetben pedig jól esett lebegni a híres objektumok között.

Simán elrepült a vízben négy óra, aminek egy része gyakorlással, egy része szabad merüléssel, majd pedig a tényleges készülékes bolyongással telt el. A feelingről készült képek garmada igazolják a beszámolót reményeim szerint: ideális volt a nap. Skótosan, azaz ismét strand belépő mentes, 5 EUR-ós díjon számolva.


  • 0

Bluebay after

Élnek rendes emberek Horvátországban, akik képesek kellemessé tenni a nyaraló, fura-finnyás búvárszerzetek szélsőséges és szeszélyes elvárásait. Ezek az emberek Pagon, a Bluebay bázison vannak? Ott biztosan, ugyanis igen kellemes túrát zártunk – zárunk ma az esti afterpartyval. Utóbbi fő témája az élővilág: Szinetár Csaba professzor Úrnak köszönhetően körvonalazódni fog az emberek előtt pár fogalom, ami egyelőre név nélkül szerepel a fényképeken.

rocso.jpgEgy biztos: jól összejött a csapat, sok jó ember, köztük barátságok, meg jó hangulat. A merülés már csak hab volt a tortán. A nagy többség a bázis apartmanban lett elhelyezve, ami nagy könnyítés volt: sokkal könnyebb volt tartani a pontosságot. Ugyan csak egy hajóval üzemelt a bázis momentán, de két csoportban lazán elfértünk.

Agresszív kismalacként örülhettünk: rajtunk kívül csak pár német vendég volt, illetve pár Egyiptomból megismert régi búvárral sikerült kezet rázni. (aztán sörivás elől már megléptek! Micsoda rohanó világ!)

Végre a Dolini roncs felfedte titkait: belenéztünk a kísérőhajó kincses ládájába, megcsavartuk a kormányt, mindezt falmerülésekkel tarkítva. A bázis előtt is sikerült találkozni a csikóhallal, aki jó kispapaként cipelte is a növekő ikrákat. Hamarosan igazi apás szülés! – ahogyan ugye ők csinálják. Mindezen sok napsütés és merülés között sikerült búvárbarnán hazatérnem: barna kézfej, arc “maszkolva” többi fehér.

Mint a képen látszik, a hajómenedzserek meg emígyen napoznak, míg a nép merül. 🙂

labloga2.jpg

Mindezekhez pedig van még sok-sokképünk: galériák hamarosan! Fináléul: Köszi a csapatnak, meg a bázisnak: megvalósítják amiért egy oktató vállalja a szervezést. Horvátországban pedig nem igen van követőjük. Rég merültem ennyire szívesen: de hát szezon csak kezdődik. Ajánljuk. (Bár Montenegro merülésekben jobb. De ezt hosszabb ügy kifejteni. és meg is tesszük…)


  • 0

Műhelytitkok

conshelf_usn_1st_stage.jpgVannak és azok is maradnak bizony, az ismeretlenség misztikus homályában. No de nem nekünk: az Aqualung termékek szervizeléséhez szükséges tréningen túl, a búvárbarlang mélyén alkalmas munkafelületek felfejlesztésébe kezdtünk. Ehhez ugye mind cserealkatrészek, mind pedig célszerszámok kialakítása, beszerzése, vagy gyártatása is szükséges. Majd pedig a glédában álló felszerelések szervize kezdődött, hiszen reduktoroknak kell a törődés. Nem kamu, tapasztalat. És hát ettől a pillanattól beszélünk műhelytitkokról, amik a szerszám alá került eszközöktől származnak. Az elmúlt héten is sok előrelépés történt, no meg sok új kihívás és műszaki feladat került az előtérbe.

Üzembe helyezés előtt áll egy új kétnormás töltőpult, amivel 300 bar töltést is tudunk a mostani 200 bar mellé tölteni.

Kell is, mert van két db 300 bar-os palack, amihez szintén van megfelelő reduktorunk. A töltőpanel egyébként négy búvárpalack egyidejű töltését tudja majd ellátni a cég BAUER SECURUS kompresszorával. Egyben a kompresszor műszaki felülvizsgálata is most történik az elkövetkező hetekre időzítve. (reduktor szerviz, műhely tarifák?)

Elmaradt beszámolókkal lógok még, hisz voltunk gleccsertavazni, ami döbbenetesen jó volt. Közben búvárbiztosítás viszonteladóvá léptünk elő, tehát túra előtt, akár az utazás idejére is tudunk biztosítást kötni. Igen, Göngyhalász, de erről bővebben majd később. Most a következő két hétvége búvárprogramja köt le. A műhelytitkok mellet. Végre pezseg az élet!


  • 0

Tragöss

A tavaszi vízállásfigyelők jelentették a tuttit, úgyhogy jókor utaztunk le gleccserlében fürdeni a jó Grüner See-re. Tavaszi egyszeri turné, hagyomány szerinti szervezés, alpesi friss levegő utáni vágyaknak engedve. Tehát műfaj a tó, amit művel az, aki már egyszer is járt itt, aki nem, az ide vágyik.

gruner_see_bridge.jpg

Sajnos ezzel így lehetnek sógorék is, azaz a fél osztrák búvártársadalom. Mikor érkeztünk, már a korai csapatok az óvatos duhajok végeztek, azaz csak azért se rúgja fel a látótávolságot előttük senki, korán keltek hogy a mezőny előtt érjenek a vízbe.

Nos a víz az tökéletes volt, ránéztére is szívdobogtató. Én mindig izgalmat érzek, ha áradást látok, ha a víz elnyeléssel fenyeget, vagy kicsapnak a hullámok. Lenyűgöz, mire képes. Bámultam hát a magasra felkapaszkodott víztükröt, amiben a eltűntek a sétáló ösvények, a zöld parti mező, no meg tó parti padok. Helyenként a fenyőfák is térdig, a kisebbek derékig áztak benne. Egyszerűen extrém hangulatot sugallt a tó, sürgetve a merülést. Ilyen magas vizet nem sikerült eddig kifognunk. Nem haboztunk hát, gyorsan neki is álltunk a beöltözésnek.

gruner.jpgSzáraz ruhában nem volt megrázó a vízbe menni, ami 2-4 fokos hőmérsékleten konzerválta az elöntött növényzetet. Ugyan viszojogtató volt a centis zöld genyába gázolni, ami a fenyvesek virágporából borította a felszínt, mocsár hangulattal és látótávval, de egy méter mélyen már feltárult a tiszta víz.

medve.jpgA látvány szó szerint dermesztő volt, hiszen nézés közben a fagyos víz az arcot és szájat is kezelésbe vette. Negyvenegynehány perc után már a vékony kesztyűmbe rejtett ujjaimban is alig pislákolt az élet. Ez alatt az idő alatt a víz alatti szigetig jutottunk: itt fotóztunk (Foga Prof jóvoltából) aztán a vízben álló terebélyes fenyők között kergetőztünk pár pisztránggal. A zöld rét, mintha gyöngyökkel lett volna teleszórva, buborékok csillogtak a fűszálakon, helyenként füzérként peregve a felszín felé. Az élénk zöld és a tükröződő kék, a hullámokban megbicsakló fénysugarak játéka elképzelhetetlen hangulatot teremtett. A sok búvár ellenére helyenként a látótáv is irdatlan volt, úgyhogy semmi sem gátolt abban, hogy az eddigi legjobb itteni merülésünket éljük át.

seeaside.jpgwaerup.jpgA legkeményebb búvár kesztyű nélkül merült. Medve ő, nem fogjuk elfelejteni, biztos halljuk még nevét a hírekben. A hőleadást kalóriabevitel követte ebéd halmazállapotában a fogadóban, desszertnek pedig a megszokott séta jött a tó körül. Ha eddig nem derült volna ki, akkor érthetően közölném: ez egyszerűen csodálatos hely, további visszatérés garantált! Kerasub info a helyről


  • 0

Felezési törvény

Tessék, egy vitatható okosság, elrettentésül. A levegőfogyasztás, hibás felszerelés esetén kifejezetten kritikus tényező. Mégis az a döntés született, hogy a hibás szelepcsap nem probléma: sisteregve szökik a tömítés mellett a levegő, több is, mint amit használok. Találós kérdés: meddig is elég majd, meddig tarthat a merülés? Persze Neufelder See, gyakorlómerülés, semmi extrém környezet.

bestbubbles.jpgPalackmegnyitás a vízben, lemerülés előtt: üdítő 160 bar. Másfél perc múlva 150 bar. A prognózis szerint tehát kevesebb, mint 16 percnyi a készlet. Ragyogó gondoltam. Aztán gondoltam a nem lineáris függvényekre, azaz minél kisebb a nyomás, annál kisebb az áramlás. Akár olyan, mint a felezési törvény: amire elérem a fél levegőt, gyakorlatilag olyan 6-7 szer annyi idő lenne, amíg kifogyok. Vagy kevesebb.

Tehát nézzük, mit is hoz az élet: átlag 7 méteres merüléssel 44 perc alatt elértem az ötven bar határt, a Poseidon szobornál. Nos, a légzéssel együtt a felezési törvény is becsődölt. Mindegy, innen aztán csak brahiból 4 méteren úsztam tovább. Szép, 54 perces merüléssel, majd üres palackkal végeztem a bázis előtt, kicsit kifulladva a tekeréstől. Szép menet volt, de nem ajánlom senkinek ezt a felezési idős tesztprogramot. A tunulság csak egy: nem kell leírni a merülést, ha fogy, szökik a levegő. Hiszen az elméleti 16 perc helyett majd egy óráig tartott a levegőkészlet. A gyakorlatot magyarázza az elmélet. Fontos a gyakorlat: jó tudni, mi, mit eredményez.

Egyéb magarázatok és összefüggések mester tanfolyamon, benne Haldane professzor, decompressziós elméletek meg sok más tudomány. 🙂


Barlangi bújócska

Blogtár