Szellemek

  • 2

Szellemek

ghost3.jpgÚgy tűnt, mintha a tenger szándékosan rejtegetné előlünk. Van aki már látta, van aki szerint amott volt, van aki meg hallott róla. Szóbeszéd tárgya. Az súrolja a lehetetlent, hogy mikor Indonézia szerte a búvárok felfedezik a helyeket, akkor mindenhol felbukkannak, hát nekünk ne lenne? Így aztán elmondhatom, hogy régóta folyik a “szellemvadászat”. A kutatás tárgya a ghostpipefish nevű kis lény, amely fotósok és búvárok keresett alanya. Egyfajta biospot, a makro kategóriából. Örömmel jelentem, hogy előkerültek az első fix példányok.

Emberünk suttogta a minap, hogy a falunál kell merülni. Ez macdive hely, jó lesz, csak körül kell nézni. Az első pillanatban igazat adtam neki, ahogy szemem körbefutott a sivár homokos vízfenéken.

Valóban tipikus kikötői táj, az emberi jelenlét lesüllyedt melléktermékeivel. A kikötők védett, álló vize, a gyarapodó rejtekhelyek, a tápanyagok egy olyan kombinációt adnak a világ minden táján, ami egyszerűen speciális élőhelyet kínál. Itt Pápuán sincs másképp. Ami a jó, hogy a vízből hiányoznak a mérgező anyagok egyelőre, mint pl. akkumlátor, dús szennyvíz, no meg vegyszerek. A hely idill azért: hajóroncs, lavórok, farönkök, fűfoltok, meg sok sok üledékes homok. Első neki futása pedig öt darab szellemtűhal két családból.

Tutti visszatérő hely: mivel fotósból van kettő, én a video kamerával csatlakozom a bandához. Hozzánk  meg a fél falu nézőközönségnek. Valószínű néznivaló erre fele nem sok más minden akad, no meg tv sincs.

kampun.jpg

Mint kutató merülés viszünk kereső guidokat bőven és hajrá! – átfésüljük a terepet. Eredmény: a téma még frankóbb, találunk medúzát cipelő tengeri pókot, pár jóképű nudit, morgóhalat, meg jópofa rákokat. Mit mond a fotósunk a második rámerülés végén? Hát hogy ha addig kell is lenn maradnia, de vissza fog még jönni egy olyan istenes igazi szellemkép végett. Oké, de eddig mit csinált akkor? Én elégedett vagyok, köszönöm. Másrészt még van más merületlen hely, keresett látnivaló, kiderült, hogy mi az, amit keresni kell. Éppen eljött az ideje még újabb helyek megismerésének.


  • 0

AMED BUNUTAN

Amed címszó alatt három falat említ a (2001-es kiadású) Lonely Planet Diving Guide – de bővebben nem tárgyalja, pedig megérné. Bunutan falu öblétől indulunk délnek haladva az északi driftet meglovagolva. Errefelé a merülőhelyeket többnyire dzsunkával közelítjük meg, az áramlástól védett öbölben ötméterről startolva. A nyílt víz felé haladva a homokrézsűnél érdemes leragadni az angolnakertnél.

eelgarden.JPGEnnyire sűrű, dús telepet látni nem mindennapi: a méteresre kinyúló, ringatózó angolnák alkotta sűrű mező olyan, mit kaszálás előtt álló gabonatábla.

Persze a rézsű lefelé vezet, a húszméteres szikláig a homokban cirkáló gömbhalak, meg kék pettyes ráják kínálnak optikai felvezetést. A szikla maga lakótelepet alkot, mert a korallok és szivacsok között üveghalak ejtik rabul a pillantást. Jobban megnézve kétféle scrimp azaz rákocska uralja az alsóbb átjárókat a makrofotósok legnagyobb örömére.

Kicsit lejjebb egy tisztogató telepen a kékpettyesek a leggyakoribb vendégek, de visz tovább az áramlás és kavargó vízrétegekben vibráló halfelhőkben gyakran feltűnik egy-egy nagyobbacska barakkuda is. Van itt pillangóhal, doktorhalraj, meg korallhalak kavalkádja, öröm időzni húsz méter alatt. Mivel az idő megy, emlekedni kell, miközben visz a víz, színpompás lágykorallok gorgóniafők mellett, egészen a négy méterig emelkedünk.

station.JPGstation2.JPGsolyom.JPGSzerencsével bármibe botolhatunk a korallkertben, akár az ívási időszakban agresszív Giant Triggerfisch is uszonyunkba haraphat. Ha jól osszuk be a levegőt, akkor majdnem a Lipah öblébig driftelünk, akár nyolcvan percnyi bámészkolódás után, miközben kis szerencsével láthatjuk a helyi szirticápa család képviselőit is. Ehhez nem kell lemennünk a harmincöt, negyvenes tengerfenékig.


Barlangi bújócska

Blogtár