Sanctum

  • 2

Sanctum

sanctumSzent hely, érintetlen atmoszféra. Nem templombelső, hanem barlang – ami nem éppen kicsi morális realitásba veri a fejünket, ami az életbenmaradás esélyeit és az euthanázia kérdését illeti. Ha mondjuk egy szentséges ismeretlen barlangrendszer mélyén ragadunk, ez újraértelmezést nyer. Az idő kevés: aki nem áll át az új normákra, aki lemarad vagy összeroppan, az a többiek esélyei rontja. Ezen kívül, hogy barlangi dráma, merülés, sőt, technikai búvárkodás amiről szó van kérem.

A film címe tehát Sanctum, 2011 Február 3, 4 volt a premier. A kor szellemében természetesen a 3D híveinek is kínál némi látványvilágot.

Nyilván van, aki komoly történetet kíván, esetleg dokumentáris kronológiát a hitelességhez. Nos, mégis: a film jó. Nem hagy unatkozni, még ha gyorsan is hullanak a szereplők a fullasztó végkifejlet felé. A film jó, mert nincsenek benne ostoba, irreális csúsztatások ami ugye Hollywood laikus forgatókönyv íróitól eléggé megszokott. Reális keretek közé helyezi a menetelő csapat sztoriját, már amennyire erre egy átlag mozinézőnek igénye és rálátása lehet.

Csodás helyre utazunk. Kalandokba rángatnak a gusztustalanul kiváltsáságos főszereplők, át a fél esőerdőn, base ugrás a mélybe… Búvár szemmel a technika ott van, sorakoznak benne a modern újralégzők, az alkalmazott kompjútergrafika pedig képbe helyezi a nézőt, hogy hol is járunk. A barlang barátságosnak nevezhető, már laikus szemmel is: szinte turistaút vezet a mélybe, ahol a kis csapat kempingezik és éppen áttörést hajtnak végre egy új járat kibontásával. Első halál pereg a filmen: aki klausztrofobiára és víz alatti tartózkodásra érzékeny, azon nem segítenek a képsorok. Ideje befejezni a mozit, hiszen az események csak ezután térnek kényszerpályára – de nem írnám  le előre a kevéske történést. Maradjunk abban, hogy reális: aki barlangászatra, sőt, ahhoz rendelt búvárkodásra adja a fejét, az vállalja a kockázatot, hogy az életével fizet – mégpedig egykönnyen. Turistás álomkirándulás befejezve.

“Read More”

  • 2

Vegyes gyümölcs

Vitaminhiányom van. A konyhám nem igazán szuperál, a szendvicset meg unom már. Megoldás: Makani bár. A régi idők hangulata, mikor staffoltunk itt párszor. Sok olasz, angol, német helyi búvár kolléga ide járt az esti kajáért. Ma annyi a különbség, hogy alig vannak emberek. Azok is a laptop előtt ülnek solóban (mint pl jómagam épp egy hűvös gyümölcsturmix társaságában). A divat most a házhoz rendelés, otthon meg ugyanúgy internet – vele kitágul és ugyanakkor beszűkül a világ. Feljegyzem magamban, hogy ebbe a csapdába ne essek bele. Azért belenyalok a turmixba: vegyes gyümölcs, 14 LE-ért. Az két sör. Értékrendet kell állítani. Beilleszkedési program része. Lakásárak, apartmanok.

Munka. Voltam a videós cégnél. Három megtermett kutya fogadott a külváros legszélén, a hegyek tövében. Meg két cica: azaz női cég ölelt keblére, igaz angolos kézfogással csak. A hangulatos kéró-studió-iroda levett a lábamról, ha lehet így élni Egyiptomban, akkor érdekel. A Főnöknő rögtön vázolta a lehetőségeket: sajnos hivatalos meló nagyon korlátozva, ezért főleg helyi erőkkel van lefedve a napi munka. Amit ajánl, az hogy megtanít a szakmára: hat pontban vázolta a tantervet. Holnap kezdhetek. A projekt címe: nos, titkos. Belenéztem az első werkfilmbe. Hát, jó kis intro. Mint tanfolyam jó az ajánlat, mint munka, semmi nem hangzott el. Az olyannak mint én megéri – ezért jöttem.

A másnapi ajánlat izgalmával haza hajtottam. Irány a tenger. Átvettem pár freedive rávezető gyakorlatot: konkrétan egy éve semmit nem edzettem. Meg kell tanítani újra a szervezetet arra, hogy milyen az élet lélegzetvétel nélkül. Fokozatosan, nyugodtan, türelemmel. Az első merüléseknél tiltakozott mindenem: idegrendszerem minden kis végződése oxigénért sikítozott – jóllehet alig merültem le, közben csak két-három lélegzetvételt hagytam ki. Tipikus, mindenki így reagál először. Persze ez után néhány légzőgyakorlat kibillentett a holtpontból: pár laza, szép nyugodt merüléssel jutalmaztam magam, nem mélyebbre, mint tíz méter. Holnap innen folytatom.

Délután egy végső megbeszélés, a kis csapatom tanfolyamáról. Holnap este érkeznek. Hétfőn reggel kezdünk… így aztán felpörögnek az események. Elfoglalt dolgozó leszek, vége a láblógatásnak egyelőre. Sőt: ma újra kéne installálnom a laptopot. Na ez jó menet lesz – azaz ha nem jelentkezek a következő napokban, akkor tudjátok mi történt: Kicsi és puha kollektív Édesanyját üdvözöljétek helyettem.


  • 0

Videográfia

Fóbia a javából, ha az ember belelendül. Mondjuk ha belelendül, akkor a kiadás, költség vagy éppen a drágaság szó fedi igazán a víz alatti filmezést a szinonima szótárból. Annál türelmesebb vagyok, hogy felesleges költségekbe verekedjem magam, de hát a szükség nagy úr: két darab makro lencse, egy méretes széles látószögű port, színszűrő filter, de még a fényképezőhöz port adapter is került a házhoz. Thanx Emő! – persze ezzel a két szóval nehéz is leírni, mennyire jó, hogy vannak, a számokat meg hagyjuk, pedig jó maláj áron került birtokomba a portéka. Annyit azonban le kell szögezni: ezek nélkül nulla az egész, legalábbis a különbség ezt sugallja. Másrészt, így is az optimális körülmények fogságában van az amatőr de kompakt technika büszke tulajdonosa – még ha az a technika egy Panasonic HDC-100 as kamera is. Így aztán próbálkozunk, főleg a körülmények és módszerek alakításában.

spider3_led.jpg

Spider 3 néven elkészült a Kerasub lámpatartó rendszer.  A lényeg, hogy sikerült megbízható minden fele forgatható karos lámpa rögzítést kreálni, amin a két Kowalski speed vidáman egyensúlyozhat. tudom, tudom, ma a világítástechnika csomó jobb lehetőséget kínál, de ezek egyike sem olyan kézenfekvő, mint az én meglévő két lámpám. Emez ingyen meglévő, tölthető, gyors és hatásos fényerő, míg minden ettől eltérő rendszer 1000 EUR-nál indul. Két példa: FA-MI potom 1400 EUR-tól, vagy egy makróhoz optimális Werner-Light LED 1200 EUR-tól. Előbbit Dragan barátomnál tanulmányoztam, utóbbit most volt szerencsém tesztelni. Előre bocsátom, hogy szívfájdító eredménnyel.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár