Category Archives: Papua Paradise

  • 4

Pulau Dokri

Ahogy a többi helyet, ezt is nevezhetjük a meglepetések zátonyának. A bázistól pár perc hajóútra, közvetlen a sarkon áll, egy nagyon prospektusba illő, fehér homokpad keretezve pálmafákkal, gyönyörű zöld növényzettel benőtt sziklahát vonzza magára a tekintetet. Lakatlan, apró kis szárazföld, közvetlen két sziget között, így aztán áramlások fogják közre. Néha nem is akármilyent sikerült megtapasztalni! Amúgy békés, nyugodt merülést kínál, ami leginkább a nyílt víz, azaz északi oldalról driftelhető, áramlás szerinti irányban.

Papírforma szerint lehet találkozni black tip reef shark, wobegong, és teknős fajták képviselőivel. De ez persze nem minden. Mondtam, hogy azért tartogat meglepetést.

“Read More”

  • 0

Manta close

Nyugodtan nevezzetek szadistának, hogy télvíz idején, lábam a langyos óceánba lógatva mantalesről írogatok. Ugyan rá kellett készülni, megvárni míg elülnek a hullámok, de a december 31-es paraméterek, mint tükör vízfelszín no meg a csoportokban cuppogó manták a látóhatárig összeállt megint. Annyi tupír volt a dologban, hogy húsz delfin hátának a formája vált el az amúgy hetykén kivillanó manta uszonyoktól. Velük az össz ineraktív kaland az volt, hogy a hajó orránál siklottak pár futamot. Szórakoztak velünk, mint gladiátorok a nekikergült bikával. Ezzel azért nagy örömet szereztek valljuk be, mosolyból a delfiné nagyágyú. Sajna semmi többet nem villantottak, ahogy megállt a hajó, lebuktak a mélybe tüntetően nem kérve társaságunkból. Mondják, ezek ilyenek, nem a pofánkkal volt bajuk.

Jól indult a story. Bija vezette három román búvár volt a fő zsűribizottsága a mai mutatványnak. egy kettő három, go! – hátrabukfenc. Drift, sekély korallkerteken és mezőkön át, számolatlanul csak jönnek keresztül utunkon a manták, pár sasrája, meg járőröz néhány merészebb black tip. Közben pedig a távolban delfinek csacsognak. Hiába fohászkodom, nem adják fel a félénkséget, ők nem közelednek.

manta_close.jpg

Merülések között snorkel mantákkal. Amit ők csípnek, az minket: érezni, ahogy az ember beleúszik a sűrű planktonba. Valahogy a víz felszínének a felső rétegében jött össze a sűrűje, mint valami savanyú-csípős kínai leves. Persze a melegtől bepárásodik a kamera, homályba burkolva a képbe rögzített élmény valós kontúrjait. A felszínen még hallgatjuk a hangversenyt, aztán megmerüljük a P47D repülőgép roncsát. Teknősök, óriáskagylók, krokodilhal, meg sok egyéb korallkütyü. Hova soroljam? A zsűri így is max pontszámot ad. (Anyukám meg csuklik… sicc!)


  • 1

Manta mánia

manta1.jpg“Számolatlanul találhatók meg a manták a Pápua Paradise Eco Resort-hoz közeli manta ponton. Mindig nagy izgalommal tölt el bennünket, hogy mennyire csodálatosak, ahogyan nyugodtan és kecsesen elrepülnek felettünk.  Decembertől februárig gyakori látogatóink.” – jutott el a hírügynökségekhez. A hír pedig igaz.

A felszínen cupákoltak, több csoportban. A nantucketi bálnahalászok érezhettek hasonló eufóriát, mikor amerre a szem ellát, csak sötét hátakat pillanthat a körbenéző.

Esetünkben manták heti naggyűlése zajlott. Merülés során több csapat keresztezte az útunkat, hol magányos példányok úsztak közel, hol a fejünk felett szálltak el. Lenyűgöző volt ezekkel az óriásokkal úszkálni.

Szezon van, 8-10 hétig tart ez a jelenség, most mikor a vizek erre planktonban gazdagabbak, (ezért csípős, shorty nem javasolt) Merüléseink első számú célpontja hát: mantales!


  • 0

Szocio: a teknősöket megeszik, ugye?

Pierre imádja a tengeri ételeket. Mivel a magasabb kaszthoz tartozik, makulátlan, méregdrága öltönyt visel, a cég jóvoltából állandóan úton van, életét repterek, hotelek, országok és az ezzel járó kiváltságok vagy épp lemondások szegélyezik. Megszokta, hogy a pénzéért bárhol, bármikor, mindent megkapjon. A legdrágább éttermekben fogyasztja kedvenc tengeri ételeit. Mert megteheti. Homárt, langusztát, vagy éppen kókuszrákot? Cápauszonyt, vagy csak polipsalátát. Bármit megvehet.

2010 január 3. Arefi, valahol Pierre-től távol, Kelet Indonéziai Szigetvilág. Természetvédelmi terület, Raja Ampat, egyike a még fel nem fedezett, turistákkal el nem árasztott világ vége úticéloknak. Innen keletre már csaka Pápua hegyeiben elszigetelt törzsek vannak csak. De a szigetvilág apró falvaiban az élet zsákutcában topog, a jövőkép és a jelen élet, a nyugati embernek nem értelmezhető.

Arefi falu öt-hétszáz fő. Zöme gyerek, családonként akár öt-hét is. Munka nincs. A tenger látja el őket. Növényművelési kultúra nincs: ami a ház körül vadon nől, vagy össze vissza ültetve, az az össz termés. Rizst lisztet és egyebeket Sorongból vásárolnak, ami 2 óra hajóútnyira van. Állattartás a kutyákkal végződik.

arefi_run.jpg

Nincs rendőrség – minek? A falu vezetése a rangidősségen alapul, jószerint formális funkció, nem vezető erő. A falu és lakossága szegény. Elektromosság és üzemanyag nincs.

Betegellátás: bábaasszony, azaz egy betegápoló van.
Oktatás nincs: az iskola tanító híján zárva. A falu lakosságának nagy része látens analfabéta: nincs sajtó, újság, könyvtár.

Életük egyszerű: a tengerből élnek. Ruhatáruk jelképes. Mezítlábas hadsereg, apró bungallók, egyszerű körülmények. Közel a természethez.

4_turtle_backside.jpgturtle_dinner.jpgÜnnep van a faluban, az új év. Bételt rágnak, alkoholos italoktól mámorosak és húst esznek. Végre nem halat! A rozzant bodega mögötti parton négy teknős rúg a homokban. Háton fekszenek, tehetetlenül.

Ők lesznek az ünnepi étel. (nagyíts a képeken!)

turtle_end.jpgMert mást nem ad a tenger. Más nem jut az asztalra.

Teknőst fogni bűn. Börtönnel sújtható, hiszen természet védelmi terület. Ugyanakkor tradíció, bevett szokás és hétköznapi aktus a család asztalára tenni. Ahogy Pierre és sok más művelt emberfő számára sem jelent lelkifurdalást a tenger terméséből csemegézni. Akik számára a megélhetés ugyanúgy nem probléma, mint a világon élő védett állatok eltűnése. Ezek és más már védelemre szoruló fajok pedig ott vannak a zsúfolt piacokon, ínyencek tányérjain és japántól európáig a hypermarketek polcain.

Egy hete is cápahalászok hagytak hátra levágott fejeket maguk után, a felvásárlók és illegális halászok pedig járják a vizeket, az elmaradott településeket, értékesíthető portékák után. De ettől még az Arefihoz hasonló falvaknak nem lesz más jövője… A teknősök pedig várhatják közeli végüket. Ki a homokban hátra fordítva, ki még a lagúnák vizeiben úszkálva.

Több kérdés is lehet a történet végén. Minek kell változni, hogy a tenger tényleg védett legyen?


  • 0

Új év, új élet?

Új évi fogadalmak garmadán van túl az ember. De milyen az, amikor a természet érezteti nagyságát, erejét, amely pillanatok, órák alatt mindent megváltoztat, vagy eltöröl éppen? Milyen lehet úszni a nyílt tengeren, az áramlásban, elhagyottan? Milyen túl élni lélekvesztőn egy tengeri vihart? Milyen félni a lezuhanó kókuszdiók csapását? Milyen az, mikor a csillagos ég alatt a távolba, a holnapba tekintesz vakon? Mennyit érsz? Milyen kicsi vagy?

Tehetetlen vagy, de érzed: minden napon van mit megfogadni, megtenni. Csak hogy jobb legyen nekünk, a körülöttünk lévőknek, és ezáltal ennek a világnak. Nem csak most itt, az új évben, hanem az év minden napján és óráján. Nagy dolgokat tehetnél talán.
Mégsem tettél meg sok mindent. Mulasztásaid listája hosszas. Az Életed homokóráján a szemek peregnek, fogy az idő és annyi mindent meg kéne tenni még…

Állok csak a sötét mólón, meredek a távolba és töprengek a válaszokon. A kérdéseken. A jövőn. Mindenen. De az éjszaka hallgat, a csöndbe hullámok moraja rombol bele és a dzsungelből az éjszakai neszek jelzik azt, hogy nincs megállás, életünk megy tovább. Ha tudjuk a dolgunk benne, ha nem.

Mindenkinek tartalmas, szép új esztendőt! Karas, Indonézia, Raja Ampat, Birie sziget


Barlangi bújócska

Blogtár