Búvármadarak

  • 4

Búvármadarak

Csütörtökön eldőlt, hogy péntek reggel indulunk, két autóval, a többiek meg követnek majd. Séróból a legrövidebb nyomvonalon mentünk, de sajna Rédicsnek nagyon csak piros lámpás volt az út. Mármint csomó félpályás terelés volt útépítés miatt, durva tíz perceket kellett állni. Délután kettőre értünk le a tengerre, ahol (naná megmondtuk előre) napsütés fogadott. Mit volt mit tenni, irány a strand, mire előkerült Ivánunk és szállásunk megnyitotta előttünk túl voltunk pár fürdőzésen.

Gyerekek, akkora élményem volt snorkellel, hogy már csak ezért megérte eljönni!Úszkálgatok csak nézve, hol, milyen halrajok vannak, mit látunk majd ha merülünk, mikor csak valami fehéres torpedó függőlegesen a felszínig száguld. Mi a frász volt ez? Az látszott, hogy nem hal. Figyelek, megint egy ilyen fehér izé. Körül nézek, fent és lent, mire rájövök mit látok: két vízimadár játszik búvárosat, csöppet sem foglalkozva velem. Hűű, Geographic Chanel live! – ezt jobban meg kell nézni. A madarak csöppet sem szégyenlősek, két szusszanás után már merülnek is. Lezúzok utánuk, megragadok egy sziklát és duplán is lélegzetvisszatartva figyelek. Mint fóka, olyan manővereket írnak le, bukfenceznek, cikáznak, ahoy kishalakra vadásznak. Látom is, ahogy elkapnak egyet-egyet. A sziklaperem alá is be-be térnek, innen is próbálnak csipegetni. Feljönnek levegőért, én is élek a lehetőséggel. Persze nem örülhetek sokáig, mert alig szusszanok, megint lent vannak a mélyben. Mérem az időt: 35 másodperc. Majd 10 másodperc pihi, aztán újra merülés! Nos, a kismadarak nagyon jól adják elő, tény, hogy nem pihennek annyit, mint én.

Mire lemegy a Nap, megjön a csapat nagy része. Létszám 17. Öt új tanuló. A víz 19 fokos. Emlékezetemben ez októberre jellemző, ami már száraz ruhás szezon. Mindegy, a száraz ruci itt van most is, pont egy évet pihent összehajtva.

Nem kell ragozni, hogy zajlik egy kezdő vizsga: mindenki merül, ami belefér ebből én duplán veszem ki a részem. Elég jól, mert el is fáradok, no meg a végére mindenkit fel kell avatni. Ezt este hétig vacsorával koronázzuk meg: a bázis feletti étterem ezúttal is kitett magáért, ajánlom mindenkinek. Végül is három kávéval vezetek haza, no meg nagy kerülővel. A story: részeg szlovén határőrök visszafordítottak Mursko Sredicén. Hét éve járok erre, tele búvárcuccos kocsival, Montenegróig majd 10 határon át, de soha nem sikerült kilépéskor bélyegeztetni, elismertetni a kilépő felszereléseket hivatalosan – ugye egy majdani országba beléptetési probléma elkerülése végett. Most, ugyanazon a határon, ahol kategorikusan megtagadták anno a lista szignózását, nem engedtek vissza, mondván nincs listánk. Két ember két cucc, lehet visszafordulni a többivel.

Ki az, aki tudja, hogy láthatóan részeg határőröket, rendőröket hol kell bejelenteni? Külföldön, éjjel egykor? Engem az zavart leginkább, hogy az egész egyértelműen szopatás ízű volt. Hogy miattunk virrasztanak ott reggelig, akkor megteheti, hogy nekünk se legyen jó. (válasz mehet kommentbe)

Tehát gyorsan lesakkoztam  magamba a legrövidebb utat: ugyan tetszett volna, hogy betartok nekik és szórakozunk az én ide passzolónak vélt játszmámmal, de ez időben és kimenetelben eléggé nem illett a gyorsan haza, reggel hatig ki kéne aludni a hétvégét c. forgatókönyvbe. Pár perc higgadt alkudozás és gyilkos farkasszemnézés után kezdtek nagyon-nagyon kiabálósak lenni (közelről éreztem hát, hogy piáztak), így mielőtt programot csináltak volna  a kocsink átvizsgálásával Letenye felé vettük az irányt. Nem erről álmodtam. Hanem pihe puha ágyikóról és félnapi alvásról. Kettő után kezdődött az első részlet – mert a hétfő reggel már másik búvár projektre kellett átpakolni. A szám neve: turisztika tábor.

Összefoglalás: igen jó időben, igen jó helyen, igen jó emberekkel, hatalmasan szép, tartalmas hétvégét töltöttünk, szépeket merülve. Vodicét árban, feelingben, egészében verte. Ide visszajövünk még!


  • 0

Mantatraum

Hetekkel ezelőtt történt, de ha behunyom a szemem, akkor most is lepereg. Nem szokványos merülésről van szó, nem szimpla manta észlelés, nem is táncóra. Pár jubileumon túl kezdtem azt hinni, hogy már merültem mantákkal, mégpedig igaziból. Ezzel igy volt a profi utazásszervező vendég is, Michael. Feleséggel, egy éves gyerekkel, egy villámlátogatás, panaromáfotózás és egy egész kerek napos merülésre érkezett VIP búvár. Korrekt elmélete szerint csak azt árulja, amit személyesen is megismert. Ebből kerekedett ki neki az egy hónapos Indonéz körút, egy olyan búvárpálya jelenkori állomásaként, ami még nekem is csábitó minta. Tehát esti értekezletképp dumálunk, átpörgetve  videót, programokat, lehetőségeket, merüléseket, extrákat, legyintve a “manta pont” cimű résznél. Igy lesz mantamentes a másnapi merülési terv.

“Read More”

  • 0

Ikuani

Pápua nyelven zátonyt jelent. Minden magyarázat, jelző, becenév nélkül “a” merülőhely neve, hajóval alig húsz percre a bázistól. Itt több ugró pozíció is van, például a Baru Tahun Reef, illetve a másik oldalon a Bao Ikuani, de ehhez a csoporthoz sorolnám még a Paradise Reef már emlegetett csodáit is.

Csak decemberben kezdtük merülni, de ha valami kis fűszeres, extra merülésre van szükség, akkor mindig első eshetőségként mérlegelem, ki tudunk-e ide futni. Mivel rég írtam helyről, azért bemutatnám – ha már ez az egyik ritka és kedvenc merülőhelyem. Ritka, mert nem gyakran merüljük, ritka mert más mint a többi.

Ikuani térsége egy nagy fehér folt, maga egy vízválasztó, hosszú zátony. A vonulat teteje 8-12 méter mélyen húzódik, északi oldala meredekebben és biztosan fut a mélység felé, nyíltvíz hangulatot sugall. Ezen az oldalon a zátonyon átbukó áramlás hozza létre azt a driftet, amivel ÉK felé lehet száguldani. Nem a koralljaról híres, bár a déli vonulata mentén rengeteg koralltömb kínálja a keménykorall formációk változatos szépségét. Ellentétes, déli áramláskor ez a lankásabb, tagolt déli oldal vonzza a halakat – sajnos a látótávolság kisebb ilyenkor. Ha fordul az áramlás, lassan teszi, ilyenkor nem érezhető az, hogy kis mélységnél a víz néha durva erővel akarja magával ragadni a búvárt. Ez az átbukó áramlás nem gond, ha az ember megkapaszkodik a reefen lobogni és figyelni. Van mit!

Ha nincs áramlás, nincs cápa! – ez pedig cápanézős hely. No meg halakkal táncolós. A merülés második felére érünk be általában abba a zónába, ahol a feltűnnek a főszereplők: bemelegítésnek zászlós halak, a nyílt kék víz felől pedig sokkal több diszkoszhal rajzolódik ki, mint a koralloknál. Van tonhal, torpedótestű predátorok, makrélák, cirkáló travely, mindenki hajtja az apró halakat. Fortyog a víz a doktorhalak rajaitól, kis kék íjhalak verődnek légiókba, barakuda rajok húznak el kötelékben a nagy hallevesben. A cápashow pedig bármikor kezdődhet. Hol egy-egy blacktip reefshark húz el, de akad szürke szirti, fehér foltos is, ha pedig akad, akkor fel-le cirkál. Kavalkád! – az ember kapkodja a fejét, sodródik elakadó lélegzettel. Nem kell 15 méternél mélyebbre menni, nem kell úszni. Ott kell lenni és beszippantani a pillanatot, az élet megannyi rezdülését, ami örvénylően pulzál és vibrál ebben a hatalmas tömegben. Dobban a víz, ahogy halrajok egyszerre rebbennek, ahogy a cápa elrugaszkodik: mintha a tenger pulzusát érezné az ember.

Mikor már azt hinni, nem lehet jobb, akkor fordul elő, hogy beleerősítenek a cápák. Mintha követnék a búvárokat. Egyszerre többet is látni néha ilyenkor, de hát a merülés végére értünk, bója a felszínen, búvárok pedig 5 méter mélyen. Safety stop természetesen, általában a nagy kékben. Persze, hogy mindenki skubizik körbe, van-e cápa a közelben. Ugyan búvár nincs az étrenden, de ezek a majd két méteres agresszorok elég fenyegetést jelentenek a legoptimistább vendégnek is. Feltűnően hamar elhagyjuk a vizet. Ez egy tipikus merülés itt.

Amúgy nyíltvíz lévén ki kell várni a megfelelő szép időt és a legjobb áramlási viszonyokat. Általában a délutáni időpont a kedvezőbb a merülésre. Most éppen álló víznél ugrottuk kétszer, két délutai időpontban. Jó alkalom volt a déli oldal felfedezésére, ahol nagyon jó koralltömbök között, majdhogy vörös tenger feelingem lett. Na de annyi de annyi hal cirkált, hogy én nem is néztem a korallokat. Cápa mutatóba volt, rögtön kettő hatalmas kövér szürke szirti is, de ma nem szerepeltek. Irgalmatlan méretű sárga farkú barakudák húztak el a fejem felett – még csak nem is köszöntek. Mosolyuk minden volt csak bíztató nem: azok a sorban kiálló tűhegyes fogak még nekem is fenyegetéssel bírtak. Az egész merülés alatt nagy zöld doktorhalak kavarogtak körülöttünk, néha alig láttuk egymást. Állítólag ez a híres Raja Ampat halleves, amiért érdemes ide jönni. Én kajálom.

Tény, hogy megkésve, fél ötkor, gyér fényben és a zöldes, maszatos vízbe ugrottunk. Áramlás és cápák nélkül. De a hely hozta az élményt. Mondani sem kell, azon agyalok, mikor térünk vissza legközelebb a kívánt ideális feltételek között merülve.


  • 1

Mese vagy valóság?

Számomra minden az. Ahogy újdonság kutatni a Paradise reef titkai után. Mostanra végigmerültem ismert zátonyaink nagy részét, rengeteg gyönyörűséggel találkozva. Amit csak búvár kívánhat, az biztos itt rejtőzik. De mi van az ismeretlen vizek mélyén? Már csak a gondolat is misztikus és bizsergető. Valami olyan, mint a hetedik szoba a sárkány házában. A sárkány pedig mondá: mindenhova van bejárás, de az meg se forduljon a fejedben, hogy oda betedd a lábad, mert aztán halálnak halálával lakolsz érte! De hát a kíváncsiság örök, a felfedezéseket nem szabad elodázni, a zárt ajtókat nyitni kell.

Így elsőnek a Paradise reef kínálkozott a sorban. Házi felfedezőnk, és bázisalapító gazdánk, akitől származik a legenda erről a zátonyról: Paradicsomi – egy szóval. Bővebben érintetlen korall és halvilág és fantasztikum. Konkrétan: A nyílt vízen rejtőzik, 12-20 méteres tetővel, rajta pedig megtörve átrobog az óceán áramló tömege. Pont úgy is néz ki, mintha valami szörnyek laknának a mélyben: ha hajóval az ember erre jár, akkor kis forgók, örvények jelzik a vizek kavargását, a felszínre rajzolva a vonulat helyét. Ezt azonban másképp másszák, hiszen a víz alatt van. Ráadásul elég nagy területen terül el ahhoz, hogy négy merülés se adjon róla teljes képet. Maradjunk abban, hogy a helyiek tényleg hisznek a szörnyekben…

wobegong.jpgElső látogatás a sárkányhoz

Ellentétes áramlás, ami miatt jócskán eltérünk a GPS általi ugrási ponttól. Bija a helyi rangidős sámánkodik a vizet fürkészve majd vezényel ugrást. Csűrés lefele, a kevésbé éberek és lassúak vagy messze érnek a zátonytól, vagy éppen vakon süllyednek lefele. Hajszál híján a sodrás elviszi a bandát a kékbe. Egy meredély mellett haladunk a sodrással, korallok, halak, kavalkád: majd igazi express, úszni sem kell. A mélyben feltűnik egy trió, három sötét cápauszony kötelékben húz el mellettünk a periférián. Ezt a méretet már tisztelni kell. Pár blacktip no meg egy wobegong egészíti ki a cápalajstromot. A merülés végét egy sziklataréj határolja. Na innen fúj vissza a szembeáramlás, mint egy hópihét.

De mivel nem ez volt a terv, további kísérletek következnek.

“Read More”

  • 1

Akvárium trip

kalle.jpgKalle: 21 éves, finn ifjú titán, éppen leszerelt sorköteles katona (finnlandon ez 9 hónap), fanatikus búvár jelenleg advanced szinten. Éppen Thai felől érkezik, merült az Andamanon, és Brunei felé igyekszik, onnan Balira. Nem túl bőbeszédű a srác, csodálkozva néz körül, meg-megtorpan minduntalan, úgyhogy jobb, ha előre megyek a forgatagban. Irány a Petronas Ikertorony! Itt van az Akvárium is, amit én igen csak meg akarok nézni. A tornyoknál megállva felnéz az ember és elkezd szédülni: 452 méter! Hatalmas és gyönyörű torony, de hát két billió dollárért már csilloghat is akár. Mivel csak az összekötő hídig lehet felmenni turistaként, ami szerintem nem magas, meg sem fordul a fejemben, hogy áldozzak rá. Időt főleg, mert előre meg kell venni a jegyet. ( utólag megtudtam: ingyenes, jegyeket reggel osszák) Így aztán irány az Akvárium, aminek az óriás medencéjét okvetlen látni kell!Harminc perce követjük a táblákat, földalatti bevásárló centrumon, végtelen alagúton és parkoló garázson átvágva a hömpölygő tömegben. Végül ott állunk egy terminálnál, ahol befizetünk a száraz merülésre.

Mozijegy ár, nem veszélyes. Igényes, szép tárlatokon vágunk át, ahol a távoli tájak élővilágával is találkozhatunk. Tarantullák, kígyók, békák, aligátor és aligátorteknős, elektromos angolna. No meg sok kis tengeri akvárium. Legvégül érkezünk a fő attrakcióhoz: monumentális tengeri akvárium, amin üvegfolyosó vezet keresztül, mozgójárdával.

guitar_shark.jpgakvarium.jpgNa, itt leakadok szépen. Szemtől szembe úsznak a cápák, némelyik majdnem három méteres. Rája, muréna, teknős, mind itt van egy helyen, az ember csak kapkodja a fejét, mikor melyik úszik el érintésnyire tőle. Két repeta körrel díjazom a mutatványt, ideköltöznék. Finn barátom is szó nélkül figyel, ugyanúgy ámul. Aztán bolyongásunk folytatódik az itt egymásba érő áruházakban, bekeveredünk egy kiállításra ahol olcsón borítják az emberekre a szórakoztató elektronikát. Ki a szabadba, nem bírom én a csordában bámulást, így aztán megint nyakunkat nyújtogatva kattogtatunk az immár fényárban pompázó Petronas tornyok tövében. Szédítő.
Irány Bunkit, kaja, szállás, relax: első a vízum intézés holnap. A szükséges infókat kinyerem a hozzáférhető irodalmakból, aztán nyugovóra térek. Kafa a szállás, jó kollégiumi szoba, KL barátságos kis helynek tűnik.


Barlangi bújócska

Blogtár