Sanctum

  • 2

Sanctum

sanctumSzent hely, érintetlen atmoszféra. Nem templombelső, hanem barlang – ami nem éppen kicsi morális realitásba veri a fejünket, ami az életbenmaradás esélyeit és az euthanázia kérdését illeti. Ha mondjuk egy szentséges ismeretlen barlangrendszer mélyén ragadunk, ez újraértelmezést nyer. Az idő kevés: aki nem áll át az új normákra, aki lemarad vagy összeroppan, az a többiek esélyei rontja. Ezen kívül, hogy barlangi dráma, merülés, sőt, technikai búvárkodás amiről szó van kérem.

A film címe tehát Sanctum, 2011 Február 3, 4 volt a premier. A kor szellemében természetesen a 3D híveinek is kínál némi látványvilágot.

Nyilván van, aki komoly történetet kíván, esetleg dokumentáris kronológiát a hitelességhez. Nos, mégis: a film jó. Nem hagy unatkozni, még ha gyorsan is hullanak a szereplők a fullasztó végkifejlet felé. A film jó, mert nincsenek benne ostoba, irreális csúsztatások ami ugye Hollywood laikus forgatókönyv íróitól eléggé megszokott. Reális keretek közé helyezi a menetelő csapat sztoriját, már amennyire erre egy átlag mozinézőnek igénye és rálátása lehet.

Csodás helyre utazunk. Kalandokba rángatnak a gusztustalanul kiváltsáságos főszereplők, át a fél esőerdőn, base ugrás a mélybe… Búvár szemmel a technika ott van, sorakoznak benne a modern újralégzők, az alkalmazott kompjútergrafika pedig képbe helyezi a nézőt, hogy hol is járunk. A barlang barátságosnak nevezhető, már laikus szemmel is: szinte turistaút vezet a mélybe, ahol a kis csapat kempingezik és éppen áttörést hajtnak végre egy új járat kibontásával. Első halál pereg a filmen: aki klausztrofobiára és víz alatti tartózkodásra érzékeny, azon nem segítenek a képsorok. Ideje befejezni a mozit, hiszen az események csak ezután térnek kényszerpályára – de nem írnám  le előre a kevéske történést. Maradjunk abban, hogy reális: aki barlangászatra, sőt, ahhoz rendelt búvárkodásra adja a fejét, az vállalja a kockázatot, hogy az életével fizet – mégpedig egykönnyen. Turistás álomkirándulás befejezve.

“Read More”

  • 2

Pickup

Karesz munkába siet! – kurjongat Balage és kattogtat gépével, mint egy felspannolt paparazzi. Nos, ezt teszi sok más rendes ember reggel hétkor, nem? Akkor mi ezen a fura? Nehéz elképzelni, hogy egyenruhában, kistáskával a céges munkás buszra szállok éppen?

melobamenet.jpgVégállomás Sinai Blues vizisport bázis. Vendégkör a befogadó hotelből kerül ki, semmi külső transzferezés, semmi bonyodalom. Kínált programok: PADI, snorkel, fánk, vizisí, hajózás magas szinten. Nem hittem volna, hogy zodiaccal járok majd merülni itt Egyiptomban a Tirán szigetekhez, vagy a szomszéd merülőhelyekhez. De buli a javából: már a hausreef is élvezhető, itt elég parádés mind az oktatás, mind az intro.

Feltételek adottak, sem technikai, sem anyagi felelősség nincs. A kiosztott munkáért felelünk, ami minimum 200%-ot jelent. Hogyan? Hát a vendéget ki kell szolgálni, menedzselni a felszereléseiket, több vendég, több merülés, több munka. Na ez azért két-négy programot jelent egy napra, meg az ezzel járó pörgést. Ami a cég előnye: van szabadnap. Igaz, a munka függvénye, tehát nem igen tervezhető, de jár.

“Read More”

  • 0

Vodice

Elmaradt bejegyzés. Széles mosoly, édes-savanyú túra. Édes, mert Kedvesemmel és Lajos búvár párjával alkotta a csapatot, így egy újra felfedező túra céljából érkeztünk erre a dalmát felségvízre. Régi centerünk ipari búvárkodásra adta a fejét, az új kapcsolat meg NAUI és ráadásul laza, és korrekt. Rugalmasan intéztek nekünk szállást, ahol az életvidám és szuperbarátságos tulajokkal rögtön inni kellett. Volt Loza, Rakija és bor – ebből jókedv. Ugyan régóta eső nem esett, de most lógott a levegőben.

vodice.jpg

Merülés: elég zúzmarás műsor. Korrekt tifi-töfi hajó visz ki, két merüléses akció. Az első merülés elég érdemtelen, én vezetem az enyéim, kihűlésig 40′. A második hely régi ismerős, Sokol szigete. Fal mély, akad pár szivacs, különösen leereszkedéskor van sok sok gorgónia egy árnyas repedés mentén. A félidőben, két merülés között egy elhagyott nyaraló szigetet látogattunk, melegedtünk, itt az összes apparátus egy kis büfére korlátozódott. Körbejártuk: minden lakatlan, minden kopott, gazdátlan elenyész. Hmm, idegenforgalom nesze neked!

“Read More”

  • 0

Animátorkodás

Szombati strandnap, a fókusz kellős közepén. Örömömre lesz mit koordinálni, hiszen a csapatból többen is jönnek a medencéhez, mint felszerelt békaember látványosságok. Ezen indul majd a program, aminek a lényege, hogy minél többen testközelből tapasztalják meg, milyen lemerülni. Magyarul káosz, tülekedés a búvárcuccainkért.

Amire szeretnék ügyelni, az nem más, mint a zabszem effektus: csak a képzett, felelős tagok vigyenek embereket a víz alá. A rizikó nagy arra, hogy emberek vizet nyeljenek, kicsi arra, hogy pánikba esve komolyabb, akár tüdő sérülést reszkírozzanak. Arra is van esély, hogy valaki megkaparint egy szerkót figyelmetlenségből, aztán eltűnik a medence alján… Nagy az esély arra, hogy búvárcucc talál utat a galaxis egy általunk ismeretlen sarka felé. Szóval van zabszem, amiből kifolyólag minimalizáljuk a merítéseket: ketten biztosítjuk a két-három felszerelést kicsitől nagyig, plusz lesznek játékok, vetélkedők amikben két lány segít természetesen mellbedobással. Tehát vízi tündérek nem csak a mesékben vannak, ezt is prezentáljuk! Mindez jó hat órás jelenlétet tesz ki, ami elég lesz arra, hogy akit érdekel, megpróbálja, tapasztalja vagy beálljon a  tanfolyamozók sorába.

Közben és csöndben összeállt az Adria túra, cél Vodice. Na, a régi bázis átment ipari búvárkodásba, de találtam egy újat. Így aztán felderítő túra lesz a jövő hét végi menet. Tudom. Semmi hirdetés, körlevél, agitálás. Nehéz megmagyarázni, körbeírni miért. Először is hét hónapig másfele voltam, direkt senkit nem győzködtem azóta. Kijöttem a gyakorlatból, meg azt sem tudom, kit érdekel biztosan – ezen a téren a realitásérzékem elvesztettem, ami valahol az agilitásom környékén tűnt fel utoljára.

Szeretek merülni, oktatni, így aztán visszaléptem a régi szlogenhez: a búvárcég én vagyok. Vannak belső és külső körök, részemről ami engem érdekel, az játszik – ilyen időket élünk. Ehhez hozzájön, hogy evezésben, vizitúrában extrémkedésben ugyanúgy jók vagyunk, tervezünk.

Na de most Bükfürdő, kincskeresés, vizihockey és társai. Egy a kérdés: akar valaki vasárnap merülni? Neufelder?


  • 1

Edzőtábor

Mit mondjak, itthon mozgalmas az élet! Ami nem tetszik, az az, hogy a kis halacska állandóan beleúszik a hálóba. Részemről roppant sérelmes az, hogy az autómat ha februárban eladtam, akkor ki kell fizetni rá először a féléves súlyadót, majd persze jogszabály kötelez a második féléves fizetésre is. Hiszen ez éves díj, azt terheli, akié a gépcsoda tárgy év január elsején. Persze ebben az országban lehet, csak nekem fura ez, illik fejet hajtva befizetni a hivataloknak a többi sarccal együtt. Én úgy érzem, hogy a jogalkotás nagyon magasról lesajnálja mi a jogos és mi a korrekt. Úgy tűnik, itt illik birkaként beállva a sorba fizetni. Van aki reklamált már? Ki, miért, hol, mikor, hogyan?

Korrupciós ügyek. Átadott borítékos pénzek. Gyerekek, jelölt bankjegyek, mikrofon, kamera! Lerántani a tíz körméről, zsákot a fejébe, nyilvános tárgyalás, feketelista! Valahogy mindegyik alany hősként, példaképként jön ki a storyból.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár