Dejavu – avagy újra a fedélzeten! Ami nem változik, az a kipakolás rutinja, a hozzákészülődés átgondolása. Minden induláskor úgy érzem, valami otthon maradt, de a mostani út más: tudom, ki, és mi maradt otthon, mégpedig a legkisebb búvár Anyával.
Minden a helyére kerül, ezúttal az Aqualung Zuma típusú BCD-je lesz a lebegtető egységem, ami egy régi tervem, hogy élesben teszteljem használhatóságát. Persze reduktorként Aqualung Legend, komputerként a régi, öreg fémszíjas D6, 5 mm overall a neoprén, szakadt Mares Avanti Quattro uszonyom, Seacsub Extrem maszk – snorkellel. Videokamera persze a GOPRO. 185cm/85 kilós egységem 9 kiló ólmot igényel így, ami egy lehelletnyit több is a kelleténél.
Török Attila János személye idén közismertté vált, ő a bentlakó guide és halkszavú Commandantführer – legfőbb kollégám, jómagam a fősegéd mint merülésvezető, ugyanakkor a kalandra éhes búvárok serege Kerasub és Diveworld zászlók alól egyesül a fedélzeten. A hajó pedig kifut, mégpedig késő délután – hála az örökké kavaró chartermenetrendnek, ami egy merüléssel megrövidíti a lehetőségeket.
Pásztor Zoltán: Dive In Red Sea – videója kedvcsináló az olvasáshoz
Török Attila: Dugong show video – előleg az olvasáshoz
A kötelező checkdive erősen éjszakaiba fordul, így a „nem kell lámpa!” szlogennel merülők nagy, kerek pupillával úszhattak az éjszakai árnyak közötti alig fényben. Így maradt rejtve a tekintetek elől egy méretes teknős, illetve minden, ami nem csak egy sötét árnyék volt. Igen, igen – teljesen ilyen egy teliholdas merülés, ugyanezen fényviszonyok között lehet úszni buliból – leoltott lámpával. Élmény egy fajtája.
Egy túra elején a búvárok izgalmát a megkezdett társalgások és röviditalok száma tükrözi legjobban, azaz a fedélzeten ugyancsak pezseg az élet. Még senki nem sejti, hogy mekkora szerencsével fogunk merülni, mik kerülnek kipipálásra a bakancslistából. Úgyhogy a hajó csak duruzsolt egész éjjel, úton velünk a búvárálmaink felé.