Kicsi örömök
Category : Blogroll , Karas diving blog , Papua Paradise , Uncategorized
Két féle alapvető merülésnek lehet hódolni, néha persze össze jön a kettő egynek. A jó látótáv, rengeteg hal, kék panoráma, napfényben fürdő szinpompás lágykorallok, és a kicsit sűrűbb, matt vizben való bogarászás, apróságok után kutatva.
Fotózás szempontjából az előbbi az nagyon technika igényes: a fényt manipulálni kell és ügyesen csapdába ejteni. Ahhoz, hogy sikerüljön kevés a drága és nagy kamera, rajta a nagy külső vakukkal: tudás is kell. Meg gyakorlat, ha az ember bucskázik az áramlásban.
Makrózni kompakt kis géppel is lehet, beugro szinten, azaz az ember örülhet a saját képeinek. Összehasonlitva profi fotósok kristálytiszta gyönyörű felbontású, szinhelyes képeivel… nos az ember nem igen igyekszik a baráti körén kivül publikálni. Maradjunk abba, hogy én is ide tartoznék, örömfotós vagyok.
Mégpedig nagy öröm néha elkapni valami kis láthatatlanul picur apróságot. Kinagyitva látszanak csak a szinek, meg a szabad szemmel nem látható igazi forma. Letettem a videokamerát és a napi teendők mellé a fotózást vettem fel hobbynak. Ebben volt segitő társam, maga a Boss, úgyhogy átnéztünk pár új helyet újdonságok után kutatva. Akadt is vagy három különlegesség. Ezen felül egyik vendég talált egy békahalat. Nos, azt kell, hogy mondjam, kifogott rajtam. A fotó alapján is nehéz körberajzolni őkelmét, nem hogy az dús formációk között fellelni. Hihetetlen chemoflage, én az életben ilyet nem fogok észrevenni. Ehhez abnormálisan éles térlátás kell az fix. Sajna a képet nem tudom feltenni, de igy legalabb ugyanaz az élmény, mint amit én megéltem: itt a békahal, hol a békahal? Ugyanúgy nem látjuk. Nos, a képen látható kis tisztogató garnélákat se láttam az elején. aztán kiderült, hogy van belőlük minden elágazáson. (Bocs – nem jó kép, de az enyém.)
A makrónyi cuccokban az a jó, hogy nem olyan idegesek és rohannak szerteszét. Tehát van idő becserkészni őket, megvárni, mig beállnak a pózba. Próbáld ezt meg halacskáknál! Az már a haladó fokozat!
A jól értesültek kedvéért igaz a hir: közeledik Pápua túrám vége. De erről legközelebb majd.
Benne volt már régóta a pakliban egy kis esőerdő intro. Ehhez persze meg kellett várni az esős évszakot. (otthon is árvízkészültség van, meg eső? Párhuzamos dimenzió, mi?)